(SÍRIRATAI)
(...)Elmegyek meghalni. Akinek nincs értelme a földön, bujjék a föld alá. Talán, ha meghalok, meglátnak az emberek annyira, hogy nem fognak tőlem sajnálni egy sírnyi helyet a Gellérthegy délkeleti csúcsún. Aludjam ott végtelen álmom a fölött a város fölött, melyet annyira szerettem.
Három síriratot is készítettem. Válasszák ki közülük majd sírkövekre azt, amelyiket a legtalálóbbnak találnak. Az első a tragikus:
|
Életet ő keresett életben, jaj, de hiába! |
A második, a melankólikus:
| Vándor állj meg itt e sírnál És tegyél úgy, mintha sírnál. Higgye lenn az alvó gazda, Hogy valaki megsiratja. |
A harmadik, a kesernyés:
| Szabó Dezső itt nyugodna, Hogyha meg volna nyugodva. De most is csüng egy kérdésen: Mi a fittyfenének éltem? |
(A megfojtott kakas. In: Levelek Kolozsvárra, 1943.)