- SIMONYI IMRE -

A HAZÁRÓL

AZ UTOLSÓ SZÓ JOGÁN

              S esténként még megfoltozom a zászlót.

              Azt a régit! - Ha piros híjával

              van a pirosnak: József Attilával.

              S a hóhér a fehért ha vérrel hinti;

              fehérrel írom rá: Bajcsy-Zsilinszky.

              S ha valaki bepiszkítna a zöldbe

              ráhímezném: ez a Házsongárd zöldje.

              Hol fél-Magyarország ÉL zöldelőn:

              édes Dsida, Drága Karácsony Benő.

              S hogy: „Krúdybiedermeier”? - az a kín! -

              Szinbád gyötrelme: Széplány-Podolin!

              S ha akárki (tán éppen Ő?!) erővel

              tépné meg: hát akkor Szabó Dezsővel.

              Igen, e megszaggatott, ez volt AZ A zászló:

              EZ volt az ifjúkor! EZT foltozom.

              Ó, tépett zászlóm: rongyos ifjúkorom!

              Végső mulatsága ez már a vénnek.

              Tettnek nem sok. Ámde elég reménynek.

              Ifjúkor? Tépettség? Foltok? Régi zászló?

              Ó, folt-hátán-folt-Márai!

              Ó, folt-szent-Németh László!

                                                                  1978