- BARTÓK BÉLA -

LEVÉL SZABÓ DEZSŐNEK

 „Budapest, 1939. május 22.

Szabó Dezső úrnak

Az Elsodort Falu 20. évfordulóján jól esik látnom, hogy tisztelői Önt életének egyik

nagy fordulóján szeretetük és megbecsülésük jeleivel veszik körül.

Az ún. hivatalos köröknek immár közmondásos közönye a magyarság egyetemes

érdekeiért küzdők iránt – azt hiszem – most is bebizonyították, hogy e szabály alól nem

ismer kivételt. Akit a választottság stigmájával sújtott végzete, annak a kevés válasz-

tottakon kívül nem is lehet másra, tömegre számítani. Ezért nem lehet Önt sem a tö-

meg kegyeltjének tekinteni, Adynak szerepe csak bevezető volt a népi művészetek

megbecsültetéséhez s a magyarságnak lassú, de biztos, szakadatlan, felemelkedést je-

lentő életharcát betetőzte Ady s néhány kortársa működése. Ebben a nevelő munká-

ban igen nagy része volt és van Önnek, aki regényeivel, novelláival s rengeteg sok ta-

nulmányával, az egész magyar életre kiterjedő bírálataival több mint 30 éve mutat

példát a bátor kiállásra s az öncélú magyarságnak, független nemzeti életnek kiküz-

désére, féltékeny megőrzésére. Ez az utóbbi ma élet-halál kérdése ránk!

Szívből kívánom, hogy hosszú éveken át dolgozzék még a magyarság jövője érde-

kében, töretlen munkakedvvel és jó egészségben.

Igaz tisztelettel

Bartók Béla”

[Szőcs Zoltán: SZABÓ DEZSŐ EMLÉKKÖNYV (1993), 74. o.]