In memoriam
Szabó Dezső
AZ ELSODORT ÍRÓ
(Nap Kiadó, 2002.)


(II.) FILOZOPTER A POLITIKÁBAN

BARTÓK BÉLA

Levél Szabó Dezsőnek

Budapest, 1939. május 22.

Szabó Dezső úrnak

Az elsodort falu 20. évfordulóján jólesik látnom, hogy tisztelői Önt életének egyik nagy fordulóján szeretetük és megbecsülésük jeleivel veszik körül.

Az ún. hivatalos köröknek immár közmondásos közönye a magyarság egyetemes érdekeiért küzdők iránt – azt hiszem – most is bebizonyították, hogy e szabály alól nem ismer kivételt. Akit a választottság stigmájával sújtott végzete, annak a kevés választottakon kívül nem is lehet másra, tömegre számítani. Ezért nem lehet Önt sem a tömeg kegyeltjének tekinteni, Adynak szerepe csak bevezető volt a népi művészetek megbecsültetéséhez, s a magyarságnak lassú, de biztos, szakadatlan, felemelkedést jelentő életharcát betetőzte Ady s néhány kortársa működése. Ebben a nevelő munkában igen nagy része volt és van Önnek, aki regényeivel, novelláival s rengeteg sok tanulmányával, az egész magyar életre kiterjedő bírálataival több mint 30 éve mutat példát a bátor kiállásra s az öncélú magyarságnak, független nemzeti életének kiküzdésére, féltékeny megőrzésére. Ez az utóbbi ma élet-halál kérdése ránk!

Szívből kívánom, hogy hosszú éveken át dolgozzék még a magyarság jövője érdekében, töretlen munkakedvvel és jó egészségben.

Igaz tisztelettel

Bartók Béla

Confessio, 1981. 1. sz.

(In memoriam Szabó Dezső – AZ ELSODORT ÍRÓ

[Nap Kiadó, 2002.], 232. o.)