In memoriam
Szabó Dezső
AZ ELSODORT ÍRÓ
(Nap Kiadó, 2002.)


(II.) FILOZOPTER A POLITIKÁBAN

Jancsó Béla levele Mester Miklósnak

Kolozsvár, 1937. VI. 14.

Kedves Miklós!

Jóleső érzéssel olvastam jún. 8-i leveledet, melyben értesítesz, hogy Szabó Dezsővel a németkérdésben vitatkoztál, s ő engem is idézett, mint aki tényleg cáfolni próbáltam. Jólesett, hogy veled egy véleményen vagyok e kérdésben, és jó jelnek tartom, hogy Szabó Dezső az én hónapokkal ezelőtt írt levelemre még emlékszik; úgy látszik, néhány ellenvetésem meggondolkoztathatta, ha ezt nem is vallja még be. - Annak, hogy a németkérdés fontosságát ő annyira hangsúlyozza, minden oka megvan, mi innen is úgy látjuk, hogy az összes dunai államokra nézve jelenleg a legnagyobb veszély, nagyságánál fogva minden egymás közti ellentétnél súlyosabb. Viszont éppen ezért: a dunai népeknek össze kell fogni. Ez az összefogás nem képzelhető el a kisebbségi kérdés mindenütt való becsületes rendezése nélkül. Ennek a rendezésnek az alapja nem lehet különböző, az alapelv csakis az az igazság lehet, mely minden nép számára fejlődési lehetőséget ad. Szabó Dezső ellentmondását ott látom, hogy ő, aki a becstelen (érdek-)asszimiláció minden korruptságára olyan gyökeresen mutat rá, most maga is erővel asszimilálni akar, holott az érdek éppen az ellenkező: inkább akadályozni az asszimilációt, mint elősegíteni, s intézményesen biztosítani a kisebbségek kollektív fejlődési lehetőségét. Ott, úgy látom, nem a nyílt és fajhű németek, de az asszimiláltak képezik a veszedelmet. Tisztább helyzetet pusztán az elősegített kulturális önkormányzat és a „magyarosítás” illúziójának feladása jelenthet. Ezen túl pedig: tegyük magyarokká a magyarokat – mondom Széchenyivel. Sz. D.-nek megírtam, hogy minden ottani kisebbségi lépés jó vagy rossz példa lehet itt, azért kell vigyázni.

Nagyon fontosnak tartom, hogy a meghívását felhasználva menj el hozzá, de én jobbnak látom, ha először egyedül mennél fel, és egészen őszintén és közös dunai szempontból világítanád meg a kérdéseket. Erre Te vagy ott a leghivatottabb, s ezért, ismétlem, nagyon fontosnak tartom találkozásotokat. Bizalmasan arra figyelmeztetlek, hogy az öregnek ne mondj mindjárt ellen, és hogyha ő indulatoskodik, akkor se térj le Te a logikai útról. Az ellentmondás dacossá teszi, míg a lassú, nyugodt érvelés meggondolkoztatja. Most, amikor az új magyar ideológia és program kialakításának kérdése hovatovább történelmi szükségszerűség, feltétlenül kell az ügy érdekében, hogy Te s az ottani haladó fiatalok Szabó D.-vel gyakran találkozzatok, esetleges szeszélyeitől el ne kedvetlenedjetek, és az ügyet nézzétek csak, hogy a magyar belső megújulás összes értékes erőit egy gondolat- és programrendszerbe összeszedhessétek! Ha az első találkozás nem sikerül, akkor se csüggedj, az ügy érdekében. […]

Baráti szeretettel ölel:

Dr. Jancsó Béla

(In memoriam Szabó Dezső – AZ ELSODORT ÍRÓ

[Nap Kiadó, 2002.], 217-218. o.)