In memoriam
Szabó Dezső
AZ ELSODORT ÍRÓ
(Nap Kiadó, 2002.)


(I.) AZ EGÉSZ EMBERÉRT

IGNOTUS

Disputa

[…] A Magyar Figyelő elégedetlenkedvén (amire minden joga megvan) Szabó Dezsőnek tanárpszichológiai polémiáival, rossz néven veszi Szabótól, hogy a kenyérügyek szinte fixa ideái – s egyben arról is példálódzik, hogy vajon ily éhképzetes emberek kezében jó kézben van-e az ifjúság nevelése. Vagyis: gyengéden céloz arra, hogy jó volna a kenyerét elvenni ennek a rakoncátlan fiatalembernek... Íme, ha kellett volna még: az igazolása a Szabó Dezső éhképzeteinek. Íme, az argumentálás, íme a polémia minálunk. Hát nincs igaza Szabó Dezsőnek, hogy mindig kenyérdolgokat hántorgat? Hát nem jól lát Szabó Dezső, mikor azt látja, hogy nálunk a szolgakenyér erkölcsének magasáról prédikálnak idealizmust az olyanoknak, kik csak megkeresni akarják a kenyerüket, de nem megszolgálni? Nálunk a kenyérkérdés legelső rendű kultúrkérdés és szabadságkérdés. A mi koldusországunkban, hol az állam a legfőbb kenyéradó, minden biztosítékokkal körül kell venni e kenyeret azok tolakodása ellen, kik magukat az állammal egynek érzik.

Nyugat, 1911. 22. sz.

(In memoriam Szabó Dezső – AZ ELSODORT ÍRÓ

[Nap Kiadó, 2002.], 36. o.)