Budai Balogh Sándor:
Szabó Dezső utolsó szerelme

1.

    Szerette Franciaországot, szerette Párizst. Hacsak tehette, elrohant „második édesanyjához”, ahogyan Párizst nevezte. Megerősödve, új impressziókkal és sok láda könyvvel tért haza. Tizenháromezer kötetes könyvtárának tekintélyes részét a Montmartre-on vásárolta.

    Utoljára 1928 őszén járt Franciaországban. Akkoriban Budapesten a Tamás utca 14. sz. házban lakott. Távollétében titkára, Kottner Győző és felesége vigyázott a lakására. Nekik írogatta franciaországi leveleit, amelyek Kottner Győző hagyatékából mostanában kerültek elő.

    E levelekből egyértelműen kiderül, hogy Szabó Dezső 49 éves korában Marseille-ben szerelemre gyulladt, feltehetően utoljára. Néhány levélidézet:

    1928. XI. 3. Marseille. Hotel-rest. Du Petit-Nice

    … És most öreg Aranybányatulajdonos, tátsd ki a szád: fiatal házigazdád boldog. Olyan boldog, mint egy közönséges marha egy füves rét közepén. Végre itt a Marseille-i öbölben egy sziklán otthont találtam. Két pici szobát, a kettő nincs akkora, mint az otthoni hálószobám. De minden oldal a tengerre nyílik! A lakásért és teljes (igen jó) ellátásért havi 3500 frankot fizetek. Győző fiam, szép a világ...

    Szeretettel üdvözöl D. Szabó 1928. XI. 17. Marseille.

    … Házigazdádnak sokkal mélyebb bibije van, mintsem gondolta. Olyan fojtó, súlyos alaktalan szomorúságok jönnek rá, hogy majd beledöglik. Eddig önmaga előtt is tagadta, de nem lehet tovább. Honnan jön ez a szomorúság, mi az oka, nem tudom.

    Egy véletlen epizód is növelte a bajt, melyet ez a fénykép fog megmagyarázni. Légy jó, tedd a holmim közé, nem akarom magammal hurcolni. Vén bolond házigazdád még egyszer odaengedte magát a nagy illúziónak s tíznapi napsütés után válni kellett. És a vén marha most arra ébred fel éjszakánként, hogy valami zokogás van a szobájában és ő hiába akarja elhitetni magával, hogy a tenger könnyít magán...

    Kérlek: senkinek egy szót sem az én szomorúságomról. Kifelé meg kell maradnom a sebezhetetlen erős embernek.

    Mindkettőtöket szeretettel üdvözöl Sz. D.

    Tizenhárom év múlva ő maga írta meg A holdvilág címmel egy szép tárcacikkben az utolsó „nagy illúzió” történetét.

Új Tükör, 1979. július 22.

Szabó Dezső utolsó szerelmével,

Winifreddel Marseille- ben 1928. november

Szabó Dezső utolsó szerelme

2.

    Ezzel a címmel cikket és képet közöltem az Új Tükör 1979. 29. számában. Most az erdélyi rokonok hagyatékából két újabb fénykép került elő az 1928 őszi – utolsó – Franciaországban töltött üdülésről.

    Szabó Dezső akkor Marseille-ből – többek között – ezt írta haza titkárának: „Vén bolond házigazdád még egyszer odaengedte magát a nagy illúziónak s tíznapi napsütés után válni kellett...”

    Az ismeretlen szép Winifred képe, akiról sok jelzővel tarkított tárcát írt, akibe szerelmes lett, mostanáig soha nem volt látható. Milyen lehetett az a nő, aki a 49 éves Szabó Dezsőnek ennyire megnyerte a tetszését? - töprengtünk. Most előttünk két kép. Az egyiket a Hotel Petit-Nice teraszán Winifred készítette. A másikat, az őszi kerthelyiség jól sikerült képét pedig – feltehetően – a pincér. Nem fér hozzá kétség: Winifred valóban szép nő volt, leginkább a kiváló francia szinésznőre, Jeanne Moreau-ra emlékeztet ezen a képen. Szabó Dezső igen dicsőségesen ül a padon, az öregedő agglegény új érzelmeivel arcán... Tíz nap volt mindössze.

    A történet azonban ezzel nem ért véget. Szabó Dezső hazaérkezve a következőket mondta el Samu Jánosnak, aki később a Szabó Dezső-Füzeteket adta ki, és aki jelenleg Kács községben él:

    - Winifred, a szép kanadai nő szélhámos volt, Marseille-i bandának dolgozott. Amikor megérkeztem, ő is beköltözött a szállodába, ahol mindössze ketten laktunk. Szegény, azt gondolta, hogy valami pénzes pasas vagyok... Azután egymásba szerettünk... Mindent elmondott, majd eltűnt. A portás mesélte, hogy zokogott azon a hajnalon, amikor elvitte a holmiját... Életem egyik nagy kalandja volt. Nem vagyok érzelgős, de nekem is sokáig fájt.

• Szabó Dezső utolsó szerelmének története így teljes. Winifred még valahol élhet...

•  

• Új Tükör, 1981. április 12.

   

•  

•  

  [Budai Balogh Sándor: „MEGTÖRÖM A VILLÁMOKAT”
  – Tanulmányok, írások Szabó Dezsőről (103- 104.o.);

  • Püski – Magyar Líra Bt. - Budapest, 2004.]

  •