Budai Balogh Sándor:
Kaffka Margit levelei Szabó Dezsőnek
Kaffka Margit születésének századik évfordulóján
„Margit kísért ki a vonathoz, melyben egy új sümegi énem felé indultam.
Szegény Margit, mennyi vele született jóság volt benne.”
(Szabó Dezső: Életeim)
Barátságuk 1910-ben, a nagy tanári mozgalom idején kezdődött. Együtt küzdöttek a státusrendezésért, az emberibb tanári fizetésért, hogy ne olyan élet legyen osztályrészük, amely „kultúremberre nézve gyalázatos szenvedés”.
(A képek nem szerepelnek a "MEGTÖRÖM A VILLÁMOKAT" c. kiadványban.)
Az országos Tanáregyesület kiáltványát egy székelyudvarhelyi tanár, Szabó Dezső fogalmazta meg. Ilyeneket írt: „Meg kell gondolni, hogy a Himnuszt éhes hassal csak egy bizonyos ideig lehet énekelni. A végképpen elnyomorgatott ember vöröset lát és vörös nóták buggyannak az ajkára...”
A Miskolcon, majd Újpesten tanító Kaffka Margit tanárnő, aki akkor már felfigyelt az osztálykülönbségekre – szintén lázad a fennálló „rend” ellen. Ebből az időszakból származik az első levél, amelyet Szabó Dezsőnek ír.
Kedves Dezső!
Mindnyájan jártunk, agitáltunk, telefonáltunk, beszéltünk, ahol lehetett. - A szerkesztőségekben már csak elkezdtem fújni a telefonba az ügyet, s már folytatják könyv nélkül. Mire én még egy verset beszélek ráadásul. Magam részéről legjobban bízom a „Világ”-ban, mely utazik a minisztériumra s bizonyos alakokra. Egy óvatos szerkesztő kicsit félt benneteket a tömeges felfüggesztéstől; - a Világnál ellenben a legharciasabb a hangulat, s azt mondják: „azt nem merik, mert akkor igazán országos skandalumot csinálunk”. Szép és bátor dolog a tietek, - illenék már egyszer szegény agyvelőmunkásoknak is összefogni. Én pl. kapok 275 frt lakbért, s fizetek 425 frt-ot kétszobás lakásért. Ehhez mérd a többit. Ha nem nyúznék magamból kisded novellákat, vajon mit enném? Hogy élsz? Párizsi leveled kézről-kézre járt itt. Egy dr. Demjén nevű tanácsjegyző (a fővárostól) ment ki most Párizsba, sokat hallott a fiúktól rólad és nagyon sajnálta, hogy már nem lel ott, hogy megismerjen. Az pedig sokat tehet a városi állásoknál, engem, s Herbertet is ő hoz be. Én ha csak lehet, itt hagyom az állásomat. Egyelőre egy évi szabadsággal; a városnál megbízva; csak a helyettesemnek fizetendő költséget keresem vissza. De ez az útja. - Ugyan gondolkozz már, öreg, egy kicsit a felkerülésen, - az ég áldjon meg. Csak nem köt már valaki? Isten veled. Szívből üdvözöl Margit.
A levélben említett Herbert – Balázs Béla, a kiváló költő és esztéta, családi nevén Bauer Herbert, aki Kaffka Margitnak sógora volt, Szabó Dezsőnek pedig évfolyamtársa, barátja az Eötvös-kollégiumban.
Kaffka Margit szívvel-lélekkel Szabó Dezső mellé állt akkor is, amikor nemcsak felfüggesztették a „renitenskedő” tanárt, hanem a nagyúr, Tisza István gróf, a Magyar Szemlében alaposan végigvágott a „nem idealista” tanárkán.
Ennek a melléállásnak volt köszönhető, hogy Szabó Dezső nyílt levele GRÓF TISZA ISTVÁN VOLT MINISZTERELNÖK NAGYBIRTOKOS ÚRNAK egy időben jelent meg a Nyugat folyóiratban és a Világ hasábjain. Ez a nyílt levél egycsapásra tette ismertté az országban Szabó Dezső nevét. Ez volt a „belépő” a Nyugat szerkesztőségébe is. A továbbiakban – 1919-ig – nyolcvannégy műve jelent meg a Nyugatban és a szerkesztőkkel, munkatársakkal jó kapcsolata alakult ki. A következő Kaffka Margit-levél már ebben az időben íródott. Feltehetően 1913-ban.
Dezsőkém!
Fizess 6 krajcárt erre. Vasárnap délután van, nem kapni bélyeget, s arra akarlak kérni, hogy holnap, hétfőn okvetlenül gyere el hozzám úgy 5 tájban; Ady mondta, hogy ő is eljön, s együtt megyünk Bristolba. (Szerdán már nem lesz itthon Bandi.) Aladárnak is írok.
K. Margit
Kaffka Margit akkor már Budán, a Márvány utca 29. számú házban lakott és lakása valóságos irodalmi szalon volt. Itt megfordult sokszor Ady és mindenki, aki a Nyugatnál számított. Hosszú beszélgetések után felkerekedett a társaság és elment a Márványmenyasszony vendéglőbe, a Margitszigetre vagy a Bristolba, a nyugatosok egyik törzshelyére, a Duna-partra. Aladár – a Nyugat nagyszerű írója és kritikusa: Schöpflin Aladár volt. Szabó Dezső 1913 őszétől már a sümegi reálban tanít. Innen küldözgeti kitűnő – ma is klasszikus – tanulmányait Osvát Ernőéknek, a Nyugatnak. Közben irodalmi esteket szervez a sümegi híresség, Németh Böske szalonjában. 1914 elején meghívta Kaffka Margitot Sümegre, irodalmi felolvasásra. Az országos hírű írónő – mint olvashatjuk – készséggel vállalkozott a téli, fárasztó utazásra.
Dezső cimbora!
Február 14-e az egy szombat este. Szívesen megyek, ha az útiköltséget előre külditek: de az elszállásolás helyett szeretném valahogy úgy megoldani az ügyet, hogy az első éjjeli vonatig veled eltrécselni és hazajönni. Tudod, egy úri család – az félelmes nekem. Rendben? Örülök, ha elém jössz kicsit. Írj pontos menetrendet, mert eltéved velem a vonat. Üdv! Margit.
Úgy érkezhetném, hogy szombat délután barangolnék veled kicsit a határban. M.
Valami azonban közbejöhetett, mert az irodalmi estet kéthetes késéssel tartották meg Sümegen. Előtte írta Kaffka Margit.
Dezsőkém!
Tehát megyek pénteken, hogy kicsit veled koncsorogjak: te csinálj programot; jó lesz, milyen rég láttalak már!
Csak írd meg, mikor az „útravalót” küldöd, még egyszer pontosan, melyik szombatra. Ezt kérem. 28-ra, - február – de már megint elvesztettem a leveled.
Kíváncsi vagyok, mi van ott veled, nagyfiú? Én rosszul élek, most hypocondriában tör ki belőlem az, hogy nem törhet a nyavalya valami komisz ember után. De azért még a hypocondria is jobb.
Azt mondják, sokkal jobban nézek ki, mióta nem tanítok és pihenek. Majd te megítéled. Van most sok piros ruha Sümegen?
Üdv! Viszontlátásra. Margit.
Bp. 1914. jan. 17.
Kaffka Margit három napot töltött Sümegen. Végül is: Darnay Kálmánéknál, a sümegi múzeum igazgatójának családjánál szállt meg és mindenki szeretettel vette körül.
Szabó Dezsővel a barátság haláláig tartott. Kaffka Margit műveiben többször megmintázta Szabó Dezsőt (Állomások c. regény; Reggeli kávé c. elbeszélés) és elsőnek ír kritikát Szabó Dezső Nincs menekvés című regényéről. Szabó Dezső ugyancsak „beleírja” Kaffka Margit alakját regényeibe és mindig szépen nyilatkozik tehetségéről, bár – érdekes módon – a költő Kaffka Margitot a prózaíró elé helyezte.
Barátságukat megalapozta, hogy mindketten, mint tanárok kezdték a pályájukat – mindketten tizenöt évig tanítottak – és talán az is, hogy ugyanazon a naptári napon születtek: június tizedikén. De, míg Szabó Dezső 1879-ben, addig Kaffka Margit 1880-ban. Száz esztendeje.
Új Tükör 1980. június 8.
[Budai Balogh Sándor: „MEGTÖRÖM A VILLÁMOKAT”
– Tanulmányok, írások Szabó Dezsőről (45- 47.o.);
Püski – Magyar Líra Bt. - Budapest, 2004.]