Ismeretes, hogy az élő szervezetek titkainak kutatói igen gyakran a házinyulat használják kísérleteikre. Egy előre pontosan meghatározott eljárásnak vetik alá ezt az altruista állatot, és azok a jelenségek, amelyekkel szervezete erre reagál, törvényszerűen megismétlődő jelenséget jelentenek minden élő szervezet számára. A jelenségeket ilyen törvényszerűen magába tömörítő példa volt a mozikísérlet, mely a szíriai nyúl összes élettani jelenségeit olyan hallhatólag, láthatólag, szagolhatóan, ízlelhetően és tapinthatóan egyesíti magába, hogy igen fontos még egyszer és még egyszer odaállítani a magyar közönség tudatába, bár egykét magyar lap ezt már dicséretre méltó nyíltsággal megtette.
Először is engedjenek meg egy hogy tudákos legyek módszertani megjegyzést. Ez az eset is élesen megmutatta, hogy milyen helytelen az, ha mi a zsidó kapitalizmus elleni küzdelemben "destruktív" és más jelzők fügefalevele alá dugjuk a zsidót. Először is a destruktív jelző egy kissé igen lírai és igen egyoldalú. Az élősdi férgek, pl. mikor pikniket rendeznek egy élő szervezeten, destruktívak arra a szervezetre nézve, de a maguk szempontjából kutyául konstruktívak. Az, amit mi zsidó destrukciónak nevezünk, az imperializmus, kapitalizmus, hódítás és építés a zsidó faj számára. Az ilyen "destruktív"-féle faji metaforáknak kétféle kára is lehet. A nagy európai közvélemény, mely mégis, most is és mindig híve az örök emberi haladásnak, azt hiheti, hogy Magyarországon egy szellemi és szociális konzervatív reakció akar a világtörténelmi fejlődés útjába állni. A másik kára pedig az, hogy a magyar közvéleményt megtéveszti és figyelmét eltereli az igazi, az égető veszedelemtől. Figyeljék csak meg, hogy a keresztény táborban azok a politikusok és sajtótényezők, akik rejtett, de mégis igen megszagolható okokból nem folytathatnak becsületesen, őszintén komoly harcot a zsidó hódítás ellen: milyen teljes hangszereléssel dörögnek a "destrukció" ellen, hogy kiöntik újra meg újra a "Károlyi és társai" belét, milyen csengő sarkantyúkkal rúgnak bele a "kommunizmusba". Mert Károlyi és társai, mert a destrukció és a kommunizmus most már teljesen veszélytelen hullák, melyeken vígan el lehet járni a keresztény nemzeti kékvókot. Így a balek közönség szemében szörnyen keresztények és hazafiak lehetünk, és jó fiúk maradhatunk a "gazdaságilag" cudarul tehetős zsidóság előtt is. Minden ilyen hazug, nem őszinte jelző csak megnehezíti a küzdelmet. Igenis hirdetni kell, őszintén és világszerte, hogy mi a zsidó faj imperializmusa, kapitalizmusa, immorális elnyomó eszközei ellen küzdünk kétségbeesett szabadságharcot.
a mozi eset élesen és megdöbbentően mutatja a fennebb mondottak igazságát. Tessék elolvasni a pesti nemzetiségi sajtó utolsó heti összes termékét. A nemzetiszínű keresztény parfümös Pesti Hírlapot, a szintén nemzetiszínű, munkapárti, Tisza István sírján zokogó 8 Órai Újságot, a most nemzetiszínű, ha kell, radikális intellektuel Pesti Naplót, a nemzetközi radikális szabadkőműves Világot, a nagyon nemzetiszínű, szintén Tiszáért szepegő liberális az Újságot, a nemzeti színű, vörös színű, fehér színű nacional- keresztény - libero- radico -burzsujo- proleto- szocialista - kommunista - kapitalista az Estet, a nemzetközi szociáldemokrata proletár Népszavát: csodálatosan, misztikusan, metafizice mind egy véleményen vannak a moziügyben. Mi az a csoda, mely ezt a csodálatos megegyezést szüli? Melyik az a misztikus közös nevező, mely a kapitalista nemzeti Pesti Hírlapot egy nemzeti szempontból kétségtelenül üdvös és elodázhatatlan rendelettel szemben puszipajtásává teszi a nemzetközi szocialista Népszavának egy olyan rendelettel szemben, mely dicsérendő kezdeményezést jelent az igazi szocializmus elveinek megvalósításában? Ez a csoda: a zsidó faji szolidaritás, ez a közös nevező: a zsidó. A moziügyben a legélesebben láthatja mindenki, akinek nem üzlete az, hogy vak legyen: hogy nacionalizmus, liberalizmus, radikalizmus, szocializmus, kommunizmus a zsidóság kezelésében csak olyan különbséget jelentenek, mint mikor mi a magyar hadseregnél ezt mondjuk: lovasság, gyalogság, tüzérség stb. Egyetlen hadsereg: a zsidó imperializmus különböző regimentjei ezek. Jól figyelje meg a munkásság, amit mondok, s az elmúltak tanulságánál vizsgálja meg igazságát: Ha a világháború után mi, magyarok csináltunk volna egy igazi, az alapelveket meg nem hamisító kommunizmust, a Népszava, a Világ és társai ellenezték volna a legelszántabban, mert az igazi kommunizmus a zsidó imperializmus letörését jelentette volna. És ha valaha magyar kormány ráfog térni, hogy becsületesen megvalósítsa az igazi szociáldemokrácia elveit: a Népszava, a Világ és társai lesznek leghalálosabb ellenségei, mert ez a zsidó kapitalizmus halálát fogja jelenteni.
Mi következik ebből? Ha a különböző jelszavú újságok alatt az egységes zsidóság rettenetes hódító hadseregét látjuk: követeljük az antanttól a wilsoni elvek biztosítását Magyarországon. Ha egy tíz tagú társaságba behoznak tíz személyre szóló ebédet, s én abból kilenc porciót eszem meg, megcsúfolom a wilsoni elveket és elnyomom a többit. A zsidó faj Magyarországon olyan sajtóarzenállal vesz részt a versenyben, mely az ország 95 percentjét kitevő más fajok sajtójának legalábbis tízszeresét jelenti. Ez a többi fajok elnyomását jelenti. Ez az antant a Wilson által hirdetett elvek megcsúfolása. Nem szabad tehát törekvéseink igazát "destruktív" és más lírai jelzőkkel kompromittálni. Követeljük a wilsoni elvek értelmében, hogy a zsidó nemzetiség sajtója szállíttassék le a zsidó nemzetiség számarányának megfelelően, hogy a zsidó faj gazdasági és szociális elnyomása alól a többi magyarországi fajok megszabaduljanak. Ez az egyetlen becsületes és helyes módja a küzdelemnek, mely a magyarság érdekeit is megvédi, s az általános emberi jogoknak is érvényt szerez. Az antant pedig csak hálás lesz, ha elveit ilyen nemes bátorsággal valósítjuk meg.
Van aztán a mozi ügynek egy olyan mozzanata is, melynél nem lehet elég erős megtorlást követelni. A magyarországi zsidóság, hogy kapitalizmusát megvédje (bocsánat, hogy erre én mutatok rá és nem a Népszava), névlegesen vagy ténylegesen társul a mindenféle országbeli külföldi zsidósággal. Így kellő percben a magyarság s a magyar állam érdekei ellen idegen, legtöbbször velünk ellenséges hatalom közbenjárását hívják ki. Ez éppen olyan hazaárulás a gazdasági fronton, amilyent a világháború végén a katonai fronton elkövettek. Erre csak vagyonelkobzással és a kitiltással az országból lehet válaszolni. Azokat a filmvállalatokat pedig, melyeket a faji imperializmus dac-sztrájkra bátorít, le kell foglalni, s nemzeti szempontból megbízható kezekre bízni. Így megszűnne a mozi nemzetközi irtózatos zsidó propagandája.
A miniszter egy kísérletező lépést tett olyan téren, mely Magyarország lakossága kilencvenöt percentjének gazdasági és szellemi felszabadítására vezet. Engedje hinnünk, hogy ez csak kezdete egy minden ízében következetes hatalmas rendszernek, mely ezt a felszabadítást minden téren megvalósítja. Tudjuk, hogy óriási feladatra vállalkozott a fizető zsidóság és fizetett keresztények minden eszközzel dolgozó tábora ellen. De higgye meg: ebben a munkában Magyarországon minden becsületes ember minden erejével szolidáris lesz vele.
Virradat, 1921. III. 24.