Szabó Dezső: 
Politika az élet mögött
 

Egy csomó krumplikő közül három középiskola s négy templom búsul az ég felé. A köveken egy pár száz székely s egy párezer méltóságos úr lézeng. Az égen felhő, a levegőben eső, az egyik templomon egy zölddé vénült gyászlobogó, a krumpliköveken csatakos sár. Ez Székelyudvarhely. A Gorki-hangulatok és Rembrandt-képek városa.

A fő utca szegletén két ember politizál. Egy vörös, boglyakemence stílusban épült Justh-párti demokrata. A másik egy éhes képű »arisztokrata«, a város 3417 méltóságosának (egyéni hozzávetés) egyike.

A vita néha csendes félsuttogásba lankad, néha kiabálásra zördül. Ilyenkor súlyos következményű igéket tesznek a parancsoló mód egyes szám második személyébe, követve a legcsaládiasabb vonatkozású helyhatározóktól.

A demokrata lélegzet fogytán lihegi: Megütöttek egy Károlyi grófot! A te kedves Tiszád, aki gróf, nem átallotta grófokat üttetni közönséges paraszt rendőrökkel!

- Hát - vonít vissza az arisztokrata - a te kedves grófjaid büntetlenül püföljék a nép ártatlan fiait? Ha én rendőr volnék, tokányt vágnék belőlük!

Itt a monoton világban a képzelet, a csendben a hallás igen tevékennyé fejlődik. Ez a pár szó elég volt, hogy egy nagy Teniers-képben lássam Magyarországot. Körös-körül óriási eleven karzatban a húszmillió, mindenki: a mocskosok is, a rongyosok is, a prostituáltak is, a börtönviseltek is, milliószínű röhögő-tragikus énmagam. Közbül a parlament-ketrec, hol különböző párti úri kakasocskák csőrösködnek egymás ellen. A húszmillió egy óriási Rabelais-i kermesse-ben egyetlenegy kacagástól vonagló testté izzik: lihegve kibicel, fogad, biztat, tapsol - köpésekkel, csuklással, felséges fertelmesen. A kakasokról hull a fényes toll és a vér és mind több marad a porondon. És a húszmillió mindenikének a szemében ugyanaz a gondolat csemcseg: gyermekek, a felesleg kukoricából majd pogácsát sütünk!

1912. 19. szám