Szabó Dezső: 
Henri Maassen: La Poésie paroxyste
Nicolas Beauduin, Liége

Egy kis füzetke, egy nagy lélegzetre való naiv lelkesedés, reklám Beauduinnek, kétharmad részét az ő verseiből vett szemelvények teszik ki és így is el lehet egy szemnyitással nyelni az egészet. Önmagában nem érdemelne egy irgalmas kiáltást, de mint a most fővő irodalomnak egy buboréka: szeretetreméltóan érdekes. Volt eddig: poésie romantique, parnassienne, symboliste, naturaliste, romaniste, instrumentiste, sociale, socialiste, futuriste, intégraliste, naturiste, dynamiste és sokszorosan stb. Íme van: poésie paroxyste is. Ha szabad a füzetke lelkes svungjait érthető mondatokba foglalni s Bergson és Nietzsche terminusokkal vegyített galagyolásaitól megtisztítani, a poésie paroxyste a következő volna: folyton teremtőleg és lehető legintenzívebben kell megélni az életet és ez az élet nyilvánul meg a poésie paroxyste-ban. Hajhászni kell az izzó lelkiállapotokat, egész életünkkel bele kell ölelkezni az életbe s ennek az ölelkezésnek a mámorát égő, rikító szavakban, hajráritmusokban kiujjongani és kijajgatni. Az öreg Dyonisos a markába nevetne, ha hallaná, hogy ezt a programot »poésie nouvelle«-nak nevezi a szerző. Különben Beauduin tényleg nem közönséges erő és Maassen jól látja - máskép nem is lehet látni - hogy sokban rokon Whitmannak és különösen Verhaerennel (Beauduinnek két gyűjteményét ismerem: Le chemin qui monte és Les triomphes). Sok az üres szótoporzékolás nála, de néha hatalmas erővel ujjongja szavakká magát. Bár ez az élettombolás, ez a »paroxysmus« nála is, mint Verhaerennél, igen sokszor inkább hisztérikus konvulzió, mint egy erős egészséges élet túláradása. Egy pár jellemző sor:
 

Mon esprit furieux, trouble, exalté, par bonds
Multipliés et vifs, pérpétrera l'intense,
Dussé-je au fond de tout rencontrer la démence
Avec sa soeur, la mort marchant "ŕ son côté.
Mortel, peut-ętre!
Eh bien, je veux l'éternité,
Je la veux et je l'offre "ŕ mon âme,
Je la lui donne au sein du délire de flamme
Qui m'embrase, et je veux supcęme au decevant
M'y plonger tout entier et m' y plonger vivant,
Participer déj'"ŕ de la vie inféconde,
Vivre de l'existence unanime du monde.
 

Bizonyára ehhez a költészethez sok naiv hit szükséges. - Je veux l'eternité! - Hány hasonló kiáltás veszett el. Így van az »új költészet« parázs-szavai közt a tavalyi hó hűvös melankóliája.

(Megjelent: NYUGAT, 1912./10. szám)