Szabó Dezső:
Egy új típus
Egy könyvet olvastam - több száz oldalt egy nagy íróról - könyvet, mely nem szimpatikus és nem antipatikus, nem vált ki energikus tagadást és nem bólintat igenre, nem a szaktudósoknak való, de a nagyközönségnek sem nyújt semmit, könyvet, mely súlytalan, színtelen és szagtalan, mint egy objektív szentlélek.
Ez a könyv egy korunkra igen jellemző típussá egyénül szememben. Ez a jó családból származott fiatalember, ki karrierjét az irodalmon keresztül simogatja. A kezdet kezdetén illendően »radikális« és sikkesen »szabadgondolkodó«. Tartalékos elveszett bárányka, kinek félrelépéseiből a jólneveltség szelíden mondja: »instálom alásan én most »tombolom ki« a fiatalságom, most elveszett bárány vagyok, de csak szóljanak a méltóságos és kegyelmes urak, mihelyt érdemes lesz, nem tombolok és megtaláltatom«. Az illedelmes versek kérdései után tisztességes novellák következnek, melyeket objektív tanulmányok, jólnevelt drámák és megbízható regények kergetnek. Van bennök 30% lélektani hűség, 20% szociális téma, 29% nemzeti szellem, 7% romanticizmus, 11% reneszánsz, a többi vegyes. Eközben doktorok, majd egyetemi magántanárok leszünk s a borzas elveszett bárányka beletaláltatik a jólfésült, komoly, objektív berbécsek közé, kik már éhes intenzitással tudják, hogy a »fejlődésben nincs ugrás«. De - amint tetszik tudni - scripta manent. A nyomtatott dolgok értéke minden helyzetben megmarad. Nyíljék egy egyetemi tanári állás, vagy más nagyságos lehetőség, a kérvény mellett ott az irodalmi bizonyítvány: írtam 2 kiló 3 deka verset, 7 kg 8 deka tanulmányt stb. (Úgy tudom, hogy illető helyen megértést és méltánylást a számokba tömörített irodalom talál.)
A keresztény mitológia jó istene így gondoskodik, hogy az akadémiák, egyetemek és más tisztességes egyesületek bárkájában mindennemű állatból legyen egy pár.
(Megjelent: NYUGAT, 1912./21. szám)