Szabó Dezső:
A magyar tanárság pszichéjéhez

 

 

Szeretném, hogy a szavaim lábujjhegyen, szelíd hízelgéssel kopogtassanak be az olvasóba. Hogy higgye el, hogy nem harag, nem személyes motívumok mondatják velem a következőket. Egy olyan fájás lesz bennem szavakká, mely talán az egész fiatal tanárgenerációnak sajgott.

És nem egy nem sikerült élet panasza. Alólírott azok közé a kivételesek közé tartozik, kiknek az élet többet adott, mint amennyit várt. Élete nagy egészséges nevetés és annyira beleéli magát - akarata ellen - minden életbe, hogy semmi sem lehet a haragvásig idegen előtte. Neveltetése is szerencsésebb volt valamivel. Az itt felpanaszolt hiányokat sokban pótolta az Eötvös-kollégium könyvtárának szerető irányítása.

Nem is új dolgok mondására ágaskodik. Legfeljebb az őszinteség intenzitása lesz szokatlan. Mert a társadalmi változások sokszori és erős impressziókat kívánnak.

A tanárok energikus mozgalma egy lappangó igazságot rikított barát és ellenség szemébe: A tanárnak csak félmunkája az iskolai jövő-képzés. Másik fő feladata: belemenni az életbe, hatni kartársaira, tényező lenni a magyar közélet kialakulásában. [*]

A tanárnak ez a munkássága a statisztika rubrikái szerint igen nagy. A valóságban: illuzórikus, majdnem semmi.

A szabad líceumok, népies előadások programjaiban ilyenek szerepelnek: A. tanár: Vörösmarty tájképei. B. tanár: A magyar nyelv rokonai. C. tanár: A kuruc költészet esztétikai méltatása. D. tanár: A macska a középkor költészetében etc. etc. [*]

Mit jelent ez? Azt, hogy 50 vagy 100 vagy több polgár kellemetlen ülésben szundikált át egy órát, hogy X. tanár a működése rovatába beírhatja kultúrmunkáját és - hogy Magyarország roppant kultúrország a rubrikák kirakatában.

Úgy gondoljuk, hogy a tanár közéleti működése három féle lehet:

1. Pozitív ismeretek terjesztése a reális tudományok köréből. Mégpedig vagy praktikus értékűek, vagy olyanok, melyek a világnézletet helyes objektív képekkel gazdagítják.

2. A humaniorák sciences de l'homme történelem, irodalom, esztétika, etnográfia etc. egyes részei csak mint szociológiai ábrák szerepelhetnek egyes szociális jelenségek megvilágítására. Ezek is lehetnek: praktikus értékűek: ránevelik a polgárt feladataira a demokratikus Magyarország kiépítésében. Másodszor: holt ideák eltakarításával, új ideák beidegzésével olyan szubjektív tényezőket adnak a világnézletnek, hogy képes legyen az egyén felszabadulni a múlt egyes haszontalanná vált kényszerképzetéből. Hogy egész életével kora gyermeke legyen s élvezni tudja a modern élet szépségeit.

3. Tényleges részvétel a közéletben, amennyiben az iskolai működésének nem árt (és a határ nagyon széles!). A magyar közélet legfőbb kultúrkívánalma: hogy Magyarország szűnjön meg jogász-pays de Cocagne lenni. Ne legyen a tanár meddő trappistája (az legalább sajtot készít) az életnek. Merüljön bele a közéletbe. Vegyen részt, amennyire csak lehet, a testületek, a városi és megyei élet munkájában. A magyar intelligencia egyik legértékesebb eleme legyen aktív tényezője a magyar közéletnek.

 

[*] Speciálisan tudományos működést természetesen csak egy igen kis percenttől lehet várni.

[*] Magam is tudok igen szép kivételeket. És - mindjárt látni fogjuk - ez az állapot első sorban nem a tanárság hibája.

I.

 

Mennyiben neveli erre az életre [*] az egyetem a tanárfiókát. Hogy nyitja rá a szemét korára, hogy tanítja meg olvasni az életben? Milyen képzeteket, milyen emóciókat ad akarata ösztönzésére, hogy a társadalom cselekvő erőt nyerjen a friss tanárban? Milyen energiaforrást jelent a magyar egyetem a magyar életre?

A túlzsúfolt terembe bejön egy "úri ember“, aki a katedra - s hélas! - egy nagyságos vagy méltóságos cím perchoir-jától hullatja a szavakat az alája tartott intelligenciákba. És a szavak hullnak és hullnak a szavak.

A magyar irodalom tanítása a következőkből áll:

1. Minden írónál évről-évre konstatálni a "nemzeti szellemet“. Ez kényelmes mechanika. Milyen különös volna, ha egy zoológus a tyúkfajok tanulmányozásánál azzal töltené az időt, hogy kimutatná mindeniknél, hogy akár kokinkinai, akár orpington, milyen "mélyen tyúk“! Nem magától értetődik ez? Narcissus hazafiság ez; nemzetiszínre festi a köldökét s addig gyönyörködik rajta, míg belevakul.

2. Párhuzamot vonni a magyar irodalom bármely írója és a világirodalom bármely írója között. Ahol konstatáltatik, hogy x vonás vagy megvan mindkettőben, vagy csak az egyikben, vagy egyikben sem. Ekkor kutatni kell: miért nincs meg? Az összehasonlításnál egy nemzeti de rendesen a magyar részre billenti a mérleget. Így pl. V. Hugo azt mondja: Le soir se déployait ainsi qu'une banničre. Ellenben Petőfi: A nap lement, eljött a csend. "Nem meglepő a magyar rövidsége, egyszerűsége. A síkon lakó keleti nép őszintesége ez (a dogmává torzult Taine hatása alatt nálunk hinni lehet, hogy a budai várlakók sunyik, ravaszok, a Külső Kerepesi út lakói pedig majdnem az anyag megsemmisüléséig kiirradiálják magukat őszinteségükben) mely röviden konstatálja a tényt, még ha kárára is van. Akaratlanul feltűnik előttünk a büszke, délceg tartású ősmagyar, ki felfelé tartja a fejét, mintha lesné a levegőben harcos istene kedvenc madarát: a turult“ etc. etc.

3. Analizáló esztétikából: végig kell mászni az író művén, prózává nyálazni szét, metaforákkal és hasonlatokkal higítni fel. Így születnek az ilyen témák: Petőfi és a természet. Arany metaforái. A felhő a 19. század magyar lírájában.

4. Halálra holt íróknak exhumálásából. Becipelnek a halhatatlanságba olyan írókat, akik, mikor meghaltak, igazán hihették, hogy irodalmi munkásságuk biztosítja őket minden névvel nevezendő feltámadás ellen. Kisütni rokonságát, hogy mit csinált "már az iskolapadjain“, ki és mi hatolt rája etc. Milyen dicsőség, ha olyannak adhatjuk a nyomdafesték resurrectióját, kit még senki sem emlegetett. Ha "felfedeztünk“! Nem ajánlanám Vergiliusnak, hogy ezeket a törekvő filológusokat spacíroztassa a Poklon át. A Pokol minden fűzfapoétáját disszertációba lopnák. Ezek a törekvő Krisztusok a múlt minden Lázárját feltámasszák: summa cum laude.

5. Vitás kérdések örökös felderítéséből: Ki volt Anonymus? Mikor és hol született Tinódy? Voltaképpen mikor született Gyöngyössy? A fő dolog, hogy új véleménye legyen az embernek: hogy az új disszertációban az legyen Anonymus, aki még soha sem volt, és ott és akkor szülessék Tinódy, ahol és amikor még sohsem született. Micsoda dithyrambusos apparátussal mutatjuk ki pl. hogy x író, ki eddig közhit szerint május 1-jén született: április 30-án könnyített mamája helyzetén!

A másik általános lelki trágya: a finnugor nyelvészet.

Mennyi titkos öröm! Mily szép bepillantások az élet titkaiba! [*]

Meg lehet itt tudni pl., hogy a magyar kengyelt semmi sem akadályozza, hogy azonos legyen a vogul kens'-al-lal, a magyar nap szónak módjában van a vogul naj-pi, a nép szónak: a vogul ne-pi-vel azonos lenni. A magyar zár szó világért sem a szláv zavar egyik alakja. A lojális magyar nem szerez ily könnyű fáradsággal szót. Nem, a zár szó az osztják toxrem-nek felel meg.

Mi az eredménye ennek a hangtörvénynek (törvény?) és szómegfelelés özön bevágásának: memoria-clown, kultúrpapagáj.

És szeretném látni azt a sterilis embert, aki itt nem szül, azt a peches Kolumbuszt, aki itt nem talál Amerikára!

Előveszi az ember valamelyik rongy rokonságunk ostoba, kulturálatlan, értelmetlen termékét, pl. egy kötet vogult. Kell hozzá egy pár száz ív cédulákra vágott papiros. Ezekre kiírjuk pl. az m végű szavakat. Azután a cédulákat jelentésük szerint csoportosítjuk. Ebből aztán egy életen át variálhatunk, kombinálhatunk, permutálhatunk.

Nagy szeget ütött a fejembe pl. a következő dolog - és ez félig sem tréfa. A magyar í hangnak vagy i és e féle hangok vagy diftongusok alhangú magánhangzóval felelnek meg. Ezeknek a hangoknak egy távolabb múltban megint többféle hang felel meg és így tovább. És ez így van minden hanggal: vokálissal és konszonánssal egyaránt. Mármost egy összeállítást csináltam s ebből kisült: ezelőtt ötezer évvel már annyi hang volt a nyelvben, hogy ha egy finnugor - a leendő nyelvészekről való gondoskodásból - azt mondta egy lánynak: légy a feleségem - legalábbis 24 órába telt, míg e két szóhoz szükséges hangokat kirángatózta magából! Ez már pedig még egy ős-fiatal finnugornak is túlságos strapa.

Ezután filozófia is van ám az egyetemi tanulmányok rubrikájában.

De ne tessék megijedni, ez nem arra való, hogy az illető a saját szakjában tovább lásson. Hogy szaktapasztalatai alapján egységben lássa az emberi törekvéseket. Nem.

Itt - cél és szempont nélkül - be kell dióhéjazni az egész filozófia történetét Káin és Ábeltől - Kantig! Az Isten őrizzen a modern filozófiától! Vajon nem jó volna csak a középkor filozófiájára szorítkozni?

Miután az ember így egy Rozsnyai-féle "3 nap alatt tanító nélküli harminc filléres filozófus“ lesz:

Be kell vágnia egy logikát. Erre rendesen egy bizonyos kézikönyv szolgál. Ezt a könyvet nem értette meg 1. az, aki magyarra kölcsönözte, 2. senki.

Azután magába kell habzsolnia egy blindre - hopp - lélektant. Definíciók magolása. Az experimentális és néppszichológia eredményeiről kukkot sem hall. Ismeretes az az anekdota, hogy Napóleon anyját egy bálban érte utol a szülés. Csak annyi ideje volt, hogy a szomszéd szobába fusson és világra ejtette Napóleont. Így fut a pszichológiai definíciókkal terhelt szegény filozopter a vizsgára és ott örök életére kiejti magából a filozófiáját. Ez a filozófia, ez a pszichológia nem nyitotta rá semmire sem a szemét, nem volt tényező fejlődésében.

Így készítik elő az Egyetemen a magyar tanárt az életre. Mikor képzelete, asszociációja, egész fiatal élete az akció felé hajtják, hogy beleélje énjét a körülfolyó életbe, hogy tényező legyen kora erőfeszítésében: úgy telerakják a múlt cserépdarabkáival, hogy akarata paralizálódik. Abszolúte semmit sem tud abból az életből, melybe kimegy. Szerényen kicsinyítve, legalább az utolsó 50 év fejlődése teljesen ismeretlen előtte. (Kiváló historikus barátaim vannak. De - kivéve a kiegyezést - az utolsó 50 év nem történt számukra). Az újabb irodalom és művészet eredményei, az újkori filozófiai és szociológiai kutatások perspektívája, sokféle életű korának nagyszerű küzdelme a jobb felé - mind terra incognita. Hány hal megy úgy, hogy egy napot sem élt saját korában. Vagy nihilistává bágyassza e sok miért-nélküli adat-zabálás. Legjobb semmit sem csinálni, munka és cél betegség és a futó napok mozaikja lesz. Vagy beteges ambícióval igyekszik becédulázni magát egy egyetemi katedrába s egy adat-tudálékosság eunuchjává lesz. S így éppen azok, kik szorgalmok vagy tehetségök folytán leghasznosabb tényezőivé lehetnének a közéletnek, végezik el magukon a nihilizmus, a lingvisztika vagy a filológia harakirijét.

Az Egyetem nem ad szociális értékű nevelést. Elvon a közélettől [*] , melynek elementáris problémáit is ismeretlenül hagyja. Az akcióra legértékesebb energiákat cerebrális onániára neveli. Az Egyetem a magyar szellem Entreprise des pompes funébres-je.

És most szabad legyen itt két citátumot megengednem. Seignobos így ír a Le Régime de l'Enseignement supérieur des lettres c. munkájában (Párizs, 1904-05): "...on ne peut gučre espérer qu'une société démocratiqueî qui praraitrait ne servir á rien, C'est donc une question vitale pour l'avenir de nos établissements de découvrir á quoi peuvent servir l'étude et l'enseignement des sciences de l'homme.

Lavisse pedig Apropos de nos Écolés c. művében: il s'agit d'orienter notre haut enseignement, sans qu'il perde rien de son caractčre scientifique, vers la vie réelle... (Párizs, 1895).

 

[*] Amiket itt fogok mondani, minden személyi vonatkozás nélkül mondom. Hisz igazán semmi személyes rancune-re nincsen okom s annak a tárgynak a tanára, amely ellen a legerősebben szólok - a finnugor nyelvészet - a legnagyobb jósággal kötelezett hálára. Tudományos jóhiszeműségét és lelkiismeretét feltétlenül tisztelem. Itt a rendszerről van szó.

[*] Nem laikus ember beszél. A finnugor nyelvészet éveken át hitem volt. Nem is sikertelenség panaszol: Első kezdéseim a legnagyobb jóakarattal fogadták és érdemen felül jutalmazták.

[*] A jogászok, tanulmányaik praktikus oldalánál fogva, s a reális szakú tanárjelöltek sokkal szerencsésebbek.

 

II.

 

Szegény kis cédula-filozopter kikerül az életbe. Mit csinál ott a knes-al-lal és az Arany metaforáival?

Ha Pesten marad - és ki nem kívánja ezt? [*] - élvezheti az életet mint egoista, ha az egyetemi tanulmányok nem tették képtelenné erre is. Ha családos ember lesz, kenyérvadászaton kell lennie reggeltől estig és csak azért eszik és alszik, hogy legyen ereje kenyeret keresni.

De nagy része vidékre megy. A rendesen nagyon szegény filozopter tanár úr lesz, kinek - ha a város nagyon kicsike - még egy-két rendőr is szalutál.

Hánynak fordul meg az eszében: itt van egy sokféle elemből összetett, de minden rétegében tudatlan, vakon élő társadalom. Fiatal életem egésze energiáját, minden szerzett kincsét arra használom, hogy kiolvassam bajait és hasznára legyek.

Erre nem nevelték. Soha eszébe sem juttatták, hogy a realitás adataiban keresse tudását vagy meglevő tudását azokra applikálja. Az egyes esetek mögötti általános jelenségeket nem láthatja. Hisz saját kora kínai nyelv számára.

Látja, hogy nagyjában két részre oszlik a társadalom: "úri“ és "nem úri“ emberekre. És minden ereje arra tolul, hogy "úri ember“ legyen.

Mi szabja meg a vidéken az "úri ember“ fogalmát. A vármegye; a vagyonából kimakaózott vacak-dzsentri és sikátor-arisztokrácia érdek-összekapaszkodása. Ebbe a társaságba tartozni, ennek modorát, hangját, világnézletét (milyen!) elsajátítani: ez a "jobb fajta“ "úri ember“ tanár fő törekvése.

A tanárság s egyáltalában a magyar középosztály kapitális bűnét ebben az "úri ember“ betegségben [*] látom, mert ez nem más, mint dörgölőzés az arisztokrácia felé.

A középosztály 70 percentje származás, 90 percentje nyomorúságával, bajaival a nép- és munkásosztály fátum-rokona. Azonos viszonyok mostohasága, azonos ellenséges erők hatása akadályozzák kifejlődését. Igazi nemzeti és demokratikus hivatása volna, hogy ezeknek legyen testvére, ezekre igyekezzék hatni, ezeknek az életében legyen élet.

Az, hogy hazafias ünnepeken kirázzuk magunkból a "Kárpátoktól az Adriáig“, "Petőfi mint egy Tyrteus“, "a nemzet mint egy ember állt talpra“ etc. s más hasonló hazafias gargalizálásokat - ez nem hazafias, nem társadalmi akció.

Olyan viszonyban van a tanár a néppel, mint a zsidó nép a Veres-tengerrel: átmegy rajta, a tenger is megmarad tengernek s az ő lába sem lesz vizes. Nem hatnak egymásra. Mert a tanár "úri ember“.

Mi a receptje e szónak?

Egy "úri ember“ hazafisága tósztokban és a fenn citált sztereotip frázisokban pattanásozik ki és pezsgővel öntöztetik. Fő vonása az idegen kultúra gyűlölete, nem mert idegen, de mert kultúra.

Az úri embernek nincsenek erős véleményei. Ez illetlenség. Ismeri az 50 percentes kiegyezés elegáns tónusát. Az úri ember elegáns epikureizmussal veti magát alá "a szükséges korrupciónak“.

Innen magyarázható, hogy a tanárság egy jó része visszavonult életet él, mert nem tud megfelelni e receptnek. Ha az egyetemi szorgalom a vis inertiae-nél fogva tovább tart benne, elzárja magát az élettől, mutatott különc lesz és talán cikkeket is küld - a filológiai közlönybe.

S van, fájdalom, egy harmadik - és sokszor nem a legértéktelenebb - elem is. Fiatal energiáját alkoholikus vagy erotikus életbe öli. Csalódottan azt tartja legnagyobb értéknek az életben, hogy a halálnak lehet élni.

Így fatálisan, okozatszerűen a magyar intelligencia talán legértékesebb eleme halott a közélet számára. S a magyar közélet marad a tudatlan, de vad energiájú vadászemberek kezében, kik sokszor a kaszinó kártyaasztala vagy egy five o'clock teáscsészéje mellől pottyannak nagy szociális jelentőségű állásokba.

 

[*] Ez maga is egészségtelen jelenség.

[*] ******* Van az úri embernek egy másik jelentése: mely ízlést, karaktert, az egyén belső értékének lehető kifejtését jelenti. Mi erre a jelentésre a barbár úri ember helyett inkább a sokat gúnyolt, a kultúrember szót használjuk.

 

III.

 

Az utóbbi időkben - különböző okokból - szerencsés változások kezdenek történni. Generáció nő fel, mely érzi, hogy a két nem létközti életet bűn és bolondság elveszteni. Hogy ki kell élni teljes életünket és a közélet eleven-ható faktorává kell birkózni magunk.

Egyik nagy ok kétségtelenül a francia kultúra fokozottabb hatása. A francia levegő nemcsak a magyar lírát termékenyítette csodálatos virágzásra, hanem szociálisan gondolkodó nemzedéket is nevelt.

A német kultúra nevelése - miért, miért nem - csődöt mondott. A pedantéria átjött a határon, az eredetiség, a mélység a vámon kívül maradt. [*] A fiatal német erő brutális imperializmusa veszélyes példa hóbortos kannibál-hazafiságra.

A francia kultúra egyetemesebben emberi. Nyelvének egyszerű logikája könnyebben nevelő eszköz. És nem kell felejteni, hogy Párizs a szociális ideák laboratóriuma. Egy-egy idea felrobban és francia vérrel öntözi a kultúrát. A francia dolgozik tovább.

Párizst évről-évre jobban elöntik a magyarok. És a francia tanulságokon át a többi kultúrában is jobban meg tudjuk látni a lényeget és a hasznost.

Az új generáció belátja, hogy nincs nemzeti szellem nemzeti szellemért, nincs múlt múltért, nincs tudomány tudományért [*] . Minden arra való, hogy az egyén életét intenzívebbé, a szociális életet gazdagabbá, produktívabbá tegye. Ebben az életben kell cselekvő erő lenni. Ezt a kort kell megérteni. Ezt a megértést kell gyümölcsöztetővé tenni a jövőre.

Belátja az új tanárgeneráció, hogy le kell vetkezni a félénk filozoptert. Bele kell vegyülni az élet lökdösődéseibe. Harcolni kell az iskolán kívül.

Belátja, hogy - tiszavirág osztályok és potentátokon keresztül - a történelmi élet annyi, mint: az egyetlen történelmi osztály: a nép evolúciója. A nagy egyének és perszonális hatalmak a szociális élet szelekciói voltak bizonyos funkciók betöltésére. És ha funkcióeltolódás történt, a társadalom előbb-utóbb összetörte az eszközt. Az új generáció élete értékét, célját, érdekeit ebben az evolúcióban keresi.

Belátja, hogy a soknyelvű, fajú, felekezetű Magyarország mozaikdarabjait csak két dolog tarthatja egységbe: 1. az anyagi jólét. 2. a szellemi kultúra. Igyekezik tehát lehetőleg nullra redukálni a felekezetiséget és letöri a faji érzés érdességeit, agresszív nyúlványaival. A szolidaritás tehát egységes kultúrával egy táborba hozni azokat, kik egyformán szenvednek. És tudja, hogy ez a kultúra fegyver és győzelem. Így egyénileg a legteljesebb, szociálisan a leghasznosabb, nemzetileg a jövőt leginkább biztosító életet élheti.

Az új tanárgeneráció az iskolában az objektív békés munka embere. Az iskolán kívül az új magyar társadalom katonája. Katona: mert az új magyar társadalom javáért harcol és elszántságot jelent.

 

[*] Riedl Frigyes ezt már felpanaszolta a B. Szemlében. Neki bizonyára meg van kötve a keze s ha annyit mondhatott, amennyit mondott, az már sokat jelent.

[*] Tudjuk, hogy a tudományos kutatás posztulátuma, hogy csak a tényeket nézze, minden tekintet nélkül a praxisra. De azért minden fáradságra érdemes tudománynak van applikációja, a teória mellett van: ars-a.

 

(Megjelent: NYUGAT, 1911./17.szám)