Szabó Dezső:
A francia lélek keresztmetszete
Ezen a címen jött egy cikk a Nyugat újévi számában Laczkó Géza barátom tollából. Kétszeresen fájtak e sorok nekem: mert a franciák adtak ilyen képet s mert Laczkó Géza tette azt s ezzel mintha közösen töltött ifjúságunkon rúgott volna egyet. Először is a legnagyobb igazságtalanságnál is igaztalanabb: kiélesített részlet-igazság, ha egy nép ellen vád gyanánt annak irodalmából idéznénk megírt nyomorult alakokat. Így, ha Géza barátom megrendeli nálam, bármely nép számára szolgálhatok sokkal halálosabb szemelvényekkel. A kompetencia kedvéért kénytelen vagyok megemlíteni, hogy nyolc ízben voltan Franciaországban és mindig huzamosabb ideig, érintkeztem nagyon sok réteggel, igen sokszor a nép között is éltem. Voltam hónapokig munkafelügyelő egy kőbányában, voltam egyetemi hallgató, nevelő, majdnem vőlegény, titkos társulat tagja s egy ízben St.-Malotól mint vándorlegény tettem meg az utat Párizsig. Irodalma pedig bennem van, amennyire egy emberben egy irodalom benne lehet. A franciákról bennem kialakult kép millió és millió impresszión s száz és százezer adaton kapta életét. S mondhatom, hogy ez a kép teljesen más, mint amilyent a befogadott anekdoták, hírlapjaink és íróink nagy része adni szokott. Legközelebb a Húszadik Században fog megjelenni egy cikkem, mely megpróbálja előfejteni a francia psziché lényegét. Ennek a cikknek a világításában az az "udvariasság" és a "nevetségestől való félelem", melyek Laczkó soraiban frivol önzésnek ítéltetnek, megkapják a mély jelentőséget, melyet egy faj speciális, történelmet kialakító erői megérdemelnek. Itt, rövid sorokban, ilyen bonyolult lelki kérdésekben frivolság és igazságtalanság volna vitát kezdenem. Egy bizonyos: az a nép, mely eddig a legtöbb s legnagyszerűbben emberiest termelte, végtelen sok emberi értéket hordhat lelkében. Nagyon-nagyon fájna, ha Laczkó Géza barátom is azok véleményén volna, kik hazafias kötelességnek hiszik, hogy azokat a népeket: franciákat, angolokat, kikkel háborúban vagyunk s akik mint egész nép, éppen olyan ártatlanok a mostani háborúban, mint Laczkó barátom, vagy én - ezeket a nekünk is annyit termő népeket gyalázni kell. Hiszen éppen azt kell nekünk, Laczkó Gézáknak, minden nép Laczkó Gézáinak kiáltanunk, hogy ezt az őrültséget nem külpolitikai fátum, nem népek, hanem minden ország belpolitikai fátuma idézte elé. Minden nép egy végzet alatt megy eldobni egyetlen szép életét s lényeges, kibékülhetetlen ellenségünk nem a francia, az angol, hanem a magyar, a német, az angol, a francia Laczkó Gézáknak közös ellensége az a végzet, mely most halálba kerget s melyet majd a Laczkó Gézáknak, nekünk mindnyájunknak kell minden eszközzel megölnünk. Ha ellenségeink megöljük, újat születnek helyükbe. Azt a lehetőséget kell megölnünk, hogy ellenségeink legyenek. Ez közös feladatunk minden vérrel.
(Megjelent: NYUGAT, 1915./3. szám)