Simon Zsuzsa:
Elsodort élet
– Szabó Dezső húgának emlékei
A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézete Archívumában található egy kéziratos feljegyzés, amelynek szerzője Szabó Irén, Szabó Dezső legkisebb húga. Az Eötvös Könyvtár bélyegzőjével ellátott, az Emlékeim Szabó Dezső író bátyámról címet viselő kézirat „körutazásának” rejtélyeit egyelőre nem ismerjük minden részletében. A visszaemlékezés a szerző szerint eredetileg az Írószövetségnek készült, a dokumentum borítékjának címzése szerint azonban Szabó Irén az Irodalomtörténeti Dokumentációs Központnak, azaz az MTA Irodalomtudományi Intézete közvetlen elődjének küldte el írását.
Szabó Dezső legkisebb húga, Szabó Irén (1921.)
(Kép forrása: Budai Balogh Sándor: Vad vizek futása... 115. o.)
A kézirat útjának feltárását nehezítette, hogy a szereplő intézmények közül az Eötvös Collegium még 1950-ben1, az Irodalomtörténeti Dokumentációs Központ pedig 1956-ban megszűnt, és ma már a résztvevők közül is kevesen élnek. Az Eötvös József Könyvtár az 1950-ben átalakult Kollégium2 könyvtárából jött létre, amelyet még abban az évben a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárához csatoltak, 1956-tól pedig az Irodalomtörténeti Intézet Eötvös Könyvtárává vált. E tényeket egészítik ki egy hajdani Eötvös Collegista, Harsányi István3 professzor életrajzi feljegyzései Szabó Irénről. A történetet Szabó Dezső személye kapcsolja össze, aki húszéves korától (1899-től 1904-ig) szintén a Collegiumban tanult mint magyar-francia szakos diák. Az író húgával 1944-ben a Színházi Magazin hasábjain közölt hosszabb interjút4 Jakab Antal újságíró segítségével, aki őt beteg és elkeseredett emberként mutatja be.
Az itt közölt visszaemlékezés csaknem tizenegy évvel az interjú után készült. Egyes tényei már régóta ismertek a Szabó Dezső pályájával foglalkozó kutatók előtt, de mint eredeti forrás figyelemre és tanulmányozásra érdemes, hiszen nemcsak a testvér szubjektív szemléletmódja követhető benne, hanem Az elsodort falu kortársaként élő szemtanúé is.
A nagyobb korhűség kedvéért, ahol lehetett, igyekeztem a visszaemlékező eredeti helyesírását megőrizni.
EMLÉKEZÉSEIM
Szabó Dezső író bátyámról
Mottó:
„Elválik úgyis, mi lesz velünk:
Magunkban leszünk vagy kilincselünk?
Lesz-e magyarság új célra, nagy okra?
Eb ura fakó,
Faljatok aggok,
Bízzátok ezt az ifjú magyarokra.”
Ady: Morognak a vének
(Gépen írni nem tudok, anyagim [sic!] nincsenek a legépelésére!)
Írtam az Írószövetség utasítására és küldöm oda.
Szabó Irén
Kedves Elvtársak!
A Magyar Írószövetség jelezte, hogy bátyám, Szabó Dezső író művei közül némelyik a közeljövőben napvilágot látnak. Természetesen akkor az Ifjúság is kell, hogy tanuljon róla, új megvilágításban.
1955. febr[uár] 19-én kelt 30/1535/955 számú levelében az Írószövetség utasít, hogy Dezsőről való emlékeimet egyenesen Önökhöz küldjem, tán fel tudják használni? Jelzem: E nehány sort nem pénzért írom! Jelzem: egy önkéntes ifjúsági szépirodalmi Előadó vagyok Én, aki 28 éve járom a világot különféle irodalmi témával. 20 évig felnőtteknek tartottam a magam dolgaival [sic!] Magyarország[on], Éjszak-Erdély[ben], Csallóközben. Írónak, költőnek indultam, elég sok lelki rázkódáson, nyomorúságon, lakásmizérián mentem át, s meghalt bennem (Tán örökre?)[sic!]. Jó előadó talentum vagyok, jó szavaló, aki 1913-ban színészvizsgát, felvételit tettem az Országos Színészegyesület előtt,5 nagyon szépen énekeltem, szavaltam, de családom és az intrikák elgáncsoltak. De tán Én sem voltam elég erős akaratú? Szavalni ma is tudok, és ezért kapok az Ifjúságtól virágokat, kérnek autogrammot. Jelenleg középiskolákban tartom inkább, a Hatóságok hozzájárulásával, az általam kissé személyesen ismert Adyt és József e[lvtársa]t6 ismertetem.
Családom – Irodalmi
Már az anyatejjel hoztuk az Irodalom, Művészet iránti olthatatlan szeretetet. Regényt ne várjanak tőlem! Regényíró nem vagyok! Hosszú Életrajzot sem, mert 27 éves koromban egy goromba levelemért elszakadt,7 mert tiltakoztam, hogy Énrólam regényt írjon, mikor jelezte, hogy a Családról regényt ír (Elsodort Falu). [sic] Mikor meg 1920-ban megjelent az Elsodort Falu, [sic] fájdalom az egész családtól is elszakadt, egyes nővéreim tolakodtak hozzá, de Én nem zavartam sem levélben, sem személyesen. Így pesti életét nem tudom.
Mint egyetlen élő testvére küldöm e pár sort. 11 testvére között, csak Én vagyok s unokahúg, unokaöcs.
Elvtársi tisztelettel
Szabó Irén nyug. Pedagógus, szépirodalmi előadó
24-ke felé leszek Látrányban,8 akkor feleljenek! Mellékelt bélyeggel csak annyit írjanak, [meg]kapták-e, nem-e veszett el. Címem. Látrány – Somogy megye, Balatonlellén át (Poste restante).
Szabó Dezső író született 1879 nyarán Kolozsvárt a Kőkert utcában a Holdampf-féle házban. Apám Szabó József kolozsvári születésű, előbb megyei majd törvényszéki tisztviselő volt, utóbb levéltárnok. 40 évig szolgálta az Államot. Forradalmi gondolkozású volt, aki 15 éves korában önként ment a harcba, mint honvéd 48-ban. Ne mins Ez a korszak csodás volt! Percek alatt a gyermekből Ifjú lett, s az Ifjúból felnőtt ember. Nagy Kossuthiata volt, akinek9 hatalmas arcképe állandóan kifelé nézett az udvarra, mintha hívogatta volna magához az embereket. Kitűnő hivatalnok volt, aki meggyőződését semmi pénzért nem adta és előmenetelért.
Az olaszok szabadságáért Garibáldi[sic!]10 mellett harcolt. Gyönyörűen hegedült.
Apja Szabó Józs Ferencz ács mester volt. Anyja Fazakas Erzsébet kenyérsütőné. Apám vagyont nem hozott, egy házuk volt, azt is elbohémkodták, hegyen-völgyön lakodalom. Anyám nemes Mille Mária olyan bocskoros nemes családból származott, mint Ady, akik a forradalom alatt elszegényedtek. Az ő apja Mille János szintén harcolt 48-ban mint honvéd. Nevéről ítélve nincs kizárva, hogy román származású volt, akit később felszívott a szilágysági reformátusság. Anyám Türében11 született Kolozs megyében12. Édesanyja Zilahról13 származott, Zilahy Kiss Anna, s ebből a családból származott későbben Zilahy Ágnes egykori írónő, Zilahy Kiss Béla színpadi rendező, s állítólag Zilahy Lajos14 is rokonunk Dezső szerint, Én nem ismerem Őtet.
Apám rokonaiban színészek is voltak, egyike, Ajtayné Szabó Pepi Kolozsvár egykori jeles primadonnája15 volt.
Dezső 11 évvel volt idősebb, mint Én. A 14 gyermek közül (három halva született) 10-diknek érkezett.
Édesanyám elbeszélése szerint szép szőke nagy kékszemű kisfiú volt, rendkívül anyás. 1 éves korában már folyékonyan beszélt és járt. 3 éves korában már epedve hallgatta nővéreim meséit. A kalauznak is feltűnt okossága, mikor Anyámmal együtt utaztak, megfogta kezét, végigvezette az I. osztályú kupékon és azt mondta Dezsőnek: „Dezsőke tanuljon, mert maga olyan okos, ha maga tanul, magából Miniszter is lehet és ilyen kupéban bársonyülésen fog utazni”. Szegény Dezső a miniszteri székre sohasem pályázott.
6 éves lehettem, ő olyan 17 éves kamasz fiú. De sohasem felejtem el azt a temetési jelenetet. Eltört a bili. Beletette egy skatulyába és pajtásaival virágkoszorúkat tettek a skatulya tetejére és szomorú jelentéseket küldtek az udvaron lakóknak és a szomszédoknak. Az erdélyiek annak rendje és módja szerint megjelentek a temetésen, Dezső elkérte Anyám kötényét palást gyanánt és egy olyan isteni prédikációt vágott ki az edény mellett, hogy a jelenlevők elfeledkeztek arról, hogy egy hitvány jószág nyugszik a skatulyában és hangos zokogásban törtek ki. Ez is a nagy tehetségét bizonyítja, hogy hogy tudott hatni a jelenlevőkre, hogy elfeledkeztek a valóságról. Aztán a kis kertben végső álomra helyezték a szerencsétlen eltört edényt, ahol Dezső fejfát állított emlékének: „Itt nyugszik Bili néni, élt 3 évet, áldás poraira, nyugodjon békével”. Már előbb történt, édes Anyám mesélte, hogy Dezső 6 éves lehetett, mikor Habsburg Jóska jött Kolozsvárra. Dezső maga mellé vett három hasonló korú Pajtást, lementek a Fő térre, ott meghúzódtak egy kapu alatt, s mikor a Nép éltette Ferencz Józsefet, a kis lurkók torkuk szakadtából kiáltották = (Éljen Ferencz József), Le a Habsburgokkal!”. Az ügyeletes Rendőr nemhogy megdorgálta volna őket, hanem fölkapta mind a négyet és homlokon csókolta őket.
Az elemiben, mikor felment, már mindent tudott, amit egy első osztályosnak tudni kellett. Mert 4 évvel idősebb intelligens, de örök beteg Erzsi nővérem megtanította, aki óvónőnek készült felsőbb leányiskola után. De ágyba került. Első eminens volt úgy az elemiben, mint a gimnáziumban. Különösen a nyelvekkel dobálózott. Francia, latin. Egy gyengéje volt, a rajz, amiből mindig 3-asa volt, mert nem akarták gyönyörű bizonyítványát elrontani. Engemet megtanított szépen szavalni, hogy már óvodás koromban művészi gesztusok kíséretében szavaltam Dezső Arany 'Bolygó zsidóját'.
Ifjúságomra egy kis árnyák is borult. Apám születésem után nagyon ideges ember lett, mert Anyám megtagadta a nemi életet a 14 gyerek után.
Minden este féltékenységi jelenetek játszódtak le, Dezső úgy látszik úgy raktározta el az elméjében, hogy Apám iszákosságában csinálta a jeleneteket. Így ír apámról a „Bölcsőtől Budapestig” c. életrajzában. Ez nem igaz, mert akkor nem lett volna olyan kitűnő hivatalnok. Hivatal után bement a cukrászdába 1-2 pohár rozsólisért (likőr), ebben volt az iszákossága. Két életű ember volt, otthon zsarnok, másokhoz s a Hivatalban mindenki szeretett „Szabó bácsi”-ja volt. A Törvényszéki Igazgató nem is hitte, hogy olyan volt otthon, ha anyám panaszolt.
Apám modoráért Anyám megkérte Kovács Dezsőt, a [kolozsvári] ref. Collegium16 akkori Igazgatóját, vegyen védő szárnya alá és adjon helyet az Internátusban. El is fogadták, ott evett és lakott, és csak Vasárnaponként járt haza szülei látogatására. Így ritkán találkoztunk, futólag. Kollégiumi életéről nem sokat tudok, hisz gyerek voltam. Az tény, hogy remek tanuló volt, de hogy odabent akár ő, akár a többi valami szociálista, kommszomoli[sic] tevékenységet fejtettek volna ki, akkor még erről szó nem lehetett.
Azonban a kolozsvári ref. Collegiumhoz a sírig forró szerelem fűzte, mert Apa helyet Apát talált a Tanárokban. Ezért könyveinek összes kiadó[i] jogát a kolozsvári ref. Collegiumra hagyta, hogy annak jövedelméből szegény erdélyi paraszt gyerekeket tanítsanak felekezeti különbséget nélkül. Én és Erzsi nővérem le is mondtunk a reánk eső jogról. Az unokák azonban nem, s egy értékes unokaöcsém ezért máig is haragszik reám, hogy lemondtam.
A Kolozsvári Ref. Collegiumból bevették az Eötvös Collegiumba,17 ahová akkor az ország legkitűnőbb 30 tanulóját vették fel, szám szerint 30-at ösztöndíjjal. Tán Dezső is ellehetett volna az eszével, hisz nagy protekció kellett ide, ha Tisza István18 egy iskolalátogatásakor meg nem kedveli talpraesett feleletéért. Éppen algebra óra volt, s a feudális nagy úrnak imponált a Dezső esze. Az Eötvös Collegiumban szintén vezetett a tanulásban. Előbb félreismerte magát, s ügyvédnek indult, de otthagyta a jogot s magyar-francia szakos tanárnak készült. Haza nem igen jött Kolozsvárra. Otthonunkra egy nagy árnyék borult, egy súlyosan alkoholista bátyám és egy örök beteg leány, akit a „Megered az eső” című és félben maradt regényében örökített meg későbben.
Vakációra a hegyeket, a vidékeket járta, s a nyelvjárást tanulmányozta. Rajongott a Természetért! Legtöbb nyarat Jenő ref. pap bátyámnál töltött Barátoson, Ilyefalván,19 aki szintén költő volt. Szegény Jenő mindig szeretettel fogadta, nem tudom, későbben miért érdemelte meg az „Elsodort falu” [sic] Farády Jenő eltorzított alakját.
Mivel Én útján nem kísértem, Eötvös Collegista korában háromszor sem láttam, ez idő alatt alakjából sem sokat tudok. Azt tudom, hogy megkérte Bartoniek,20 a Collegium Igazgatójának lányát, Juliskát, aki későbben polg[ári] isk[olai] t[anár]nő lett. Az apja nem adta Dezsőhöz, az idősebb lányát szánta neki, de Dezsőnek az nem kellett. Komolyan aztán azután már nem gondolt a házasságra sohasem.
B[uda]pestről szintén ösztöndíjjal a párisi Sorbonne egyetemre küldték. A magyar és francia minden rokon nyelvét megtanulta. Finn, ugor stb., megtanult olaszul is. 11 élő nyelven írt, fordított, beszélt. Dezső Akkor már özvegy Anyám azt kérdezte: „Dezső, hány nyelven tudsz beszélni?” Azt felelte. „Mama! A nyomorúságot 11 nyelven tudom kifejezni!”. Párist21 és a francia nemzetet nagyon szerette. „Vogul szóképzés” c. művével le akart doktorálni. De utolsó percben visszalépett: „Szabó Dezső úgyis Szabó Dezső”. Mikor Anyám önhittségére figyelmeztette, azt mondta: „Mama! A forint tudja, hogy nem négy krajcár!”
Párisból hazajövet Báró Butler gyermekei mellé került Nógrád m.[egyé]be, akinek a felesége Madács22 [sic] leány volt. Csupa történelmi levegő!
Pár hónap után az Állam kinevezte a székelyudvarhelyi reálhoz tanárnak. Növendékei rajongásig szerették. Ő rosszul érezte magát a kisvárosi pletykák és kicsinyességek fojtó légkörében.
Itt született az első műve. Kis lélektani mű, egy fiatal tanár tusakodását rajzolja meg, aki szeret egy nőt, de nem, nem veheti el, mert fél, hogy az utódok alkoholisták lesznek, mivel a családjában voltak ilyenek. Fél az átörökléstől. S megrajzolja háttérben a kisváros kicsinyes alakjait. A műben a tanár ő akar lenni.
Ezután írta: „Mesék a kacagó emberről”, „Egyenes úton”, „Tanulmányok” c. művét. Utóbbiban nagy államférfiakat, költőket és írókat bírál. Ez időben volt a „Nyugat” munkatársa. Adyt ő hozta felszínre a Nyugatban. Ady 2 nyáron felkereste Kolozsvárt, de nem volt otthon. De amíg Dezső rajongott Adyért, Ady nem szerette Dezsőt. Nálunk ki is nyilatkoztatta. T. i. Ady is féltékeny volt a más tehetségére.
Székelyudvarhelyről Nagyváradra helyezték, ahol egy tanártársával párbajozott. De nem annyira ezért helyezték el büntetésből Székesfehérvárra. Állítólag ő ki is akarta provokálni a büntetését, hogy Székelyudvarhelyről meneküljön. Ezért mikor Kenesey Kolozsvári ref.[ormátus] püspök fehér ruhás lányok kíséretében jött Egyházat látogatni, a vendéglőben a cigánnyal a „Te benned bíztunk” 90-ik ref. zsoltárt húzatta és csárdást járt reá.
Székesfehérvárra helyezték, ott is párbajozott egy tanárral, innen Sümegre tették, ott is összeveszett egy tanárral. 15 év alatt nem is emlékszem, hogy hány helyen volt.
Az első világháború alatt Ungvárról került Budapestre, ahol a Károlyi-kormány23 a Vas utcai Főreál iskolába helyezte tanárnak.
Tanársága alatt is csak háromszor jött haza! Akkor is feszt vizitre jött csak. 10 éves korom óta 6-szor ha láttam. Így engem nem ismert meg lelkileg, s helyet adott rosszindulatú Ilona nővérem rágalmainak (az Elsodort falu [sic] Kuncznéja, különben Henczéné).
A 19-es kommün az Írói Direktórium tagjává nevezte ki. Ez idő alatt írta az „Elsodort falut” [sic], ami 20-ban korára nagy hatással volt. Az alvó Nemzetet, az alvó falut akarta felrázni tespedéséből.Jenő bátyámat torzítva állítja be, Kunczné megfelel. Farkas Miklós Ady, János ő. János alakjában gyönyörűen rajzolja az igaz szerelmet. Jóval későbben ugyan tagadta, hogy élő alakokat ábrázolt volna, de mindenki ráismert mindenkire, pláne az erdélyiek és székelyek.
Csak azt nem tudja senki, hogy Juditban torzítva engemet rajzolt. Szerettem a vőlegényemet, akadályt gördített a háború egybekelésünknek, ezt neki 1927-ben megírtam, s akkor örökre elszakadt tőlem. Fantáziájával kiszínezett, Ilona nővérem toldott hozzá, Mert Én akartam színésznő lenni, Én voltam Pesten, nekem volt hosszú szép szőke hullámos hajam. Vőlegényem spanyolban* meghalt. S Jenő a Juditért is megorrolt reá örökre, mert 16 éves lányát Juditnak hívták. De ártatlanul 16 éves korában férjhez ment egy román katonatiszthez. Úgy születtem Én Juditnak, hogy 1917-ben írta, hogy regényt ír a családról. Bírósággal fenyegettem, ha rólam ír. Így nem Irén névvel, Judit néven írt meg.
A mű nyelve gyönyörű magyarsággal van megírva, ahol nem malackodott.
Stílusa szép, újszerű, Az elsodort falu nemcsak politikai mű, de társadalmi regény is. De mit ismertessem, hiszen Önök ismerik. Az „Elsodort falut” [sic] követte a legszebb műve, a „Segítség”, egy örökös jajkiáltása a magyar Nemzetnek! Mert ma is vannak Kossuth-díjasok, de vannak, akikről nem is tudnak, és lehetnének egetverő lángeszek, de nincs meg egy asztaluk, egy kis szobájuk, ahol írjanak. Két művész szerepel a regényben: Baczó Mózes költő és Boór Bálint szobrász. Baczó Mózes verseivel hijában megy Habina Püspökhöz, fut szerkesztőségről szerkesztőségre, el sem is olvassák. A fiú éhen hal.
Gyönyörű jelenet, amikor Baczó Mózes költő hazamegy a Holdvilág utcai kis házba édesanyja leülteti az ágyára, mint kiskorában és elimádkoztatja vele a Miatyánkot. Boór Bálintot az úri társaság kiközösíti, mert a magyar parasztot ábrázolja szobraiban. Végül megunja a komédiát és a tengerbe ugrik, s kiáltja a pusztuló Magyar Nemzet felé: Segítség! Szép alakja ennek a regénynek Katica. Aki hűséges szerelemmel kíséri Boór Bálintot. E 3 kötetes regényben sok a sümegi vonatkozás. A sümegiek szeretnék ha megjelenne. Ne mondjátok, hogy fasiszta volt. Ő csak a zsidó tőkét üldözte, mint a nagy papi birtokot és az arisztokráciát is.
Nem a német népet gyűlölte, hanem a magyarkodó svábokat, akik duzzadtak a hazafiságtól. Mindig a mellüket verték, de a magyar néppel nem törődtek. Az ilyenek titkon Németország karjaiba akarták juttatni Magyarországot. Ezt a tényt jelképezi a „Feltámadás Makucskán” című zseniális szatírája is. Az sem igaz, hogy a parasztot a Munkásságtól el akarta választani. „Élet és Irodalom” c. folyóiratában, amit Fődi [Földi] Mihállyal és Féja Gézával24 szerkesztett, azt írja: „A szocialista munkásság intelligenciája sokkal nagyobb mint a rohadt középosztályé.” Tény, hogy a magyar Jövőt a parasztságban látta, de azt hiszem az erdélyire gondolt, amely más mentalitású, nem olyan anyagias. De minden kisembert pártolt, aki ezt bizonyítja „Jaj”, „Ölj”, „Panasz”, „Tenger és Temető”, „Karácsony Kolozsvárt” és a legszebb füzete: „A kötél legendája”.
Műveit nincs miért tovább soroljam, ezt megbírálni az Önök kötelessége. Sem időm; mert kenyér után kell járjak, sem helyem. Adjatok egy kis cellát, ahol csak Én legyek, életemet ne szagosítsa be a hétköznapok durva levegője, s megírom a világ legszebb életrajzát, az enyémet! Mint megírtam, 1927-ben a látrányi papi lakban Sásdi Sándor kiadatta volna a Pécsi Naplóval 300 frt-ért, de pénzem nem volt, meghalt a mű. A tavaly nyáron összekapva megírtam, de egy nagy lelki rázkódás, igazságtalanság ért, s gyenge dolog. Bevittem az Írószövetségbe, de ha Önökhöz beküldték, tegyék tűzbe!
Ismerik a Szabó Dezső füzeteit?25
Tehát mikor megírta az „Elsodort Falut” [sic], családjától elszakadt – Pesti életéről nem tudok. Ez Szabó Dezső az író. Elszakadását azzal érvelte, hogy amennyiben lemondott jogos tanári állásáról, jogos 15 éves nyugdíjáról, hogy önzetlenül harcoljon a Nemzet érdekeiért, nehogy protekcióját kérjük. Nem is zavartuk. Takaró volt ez, bizony önző volt szegény. Halála körülményeit biztosan nem tudom. 1940-től 1946-ig Kolozsvárt éltem. Ő meg 1945. évi jan. hó 13-án du. ½ 5-kor halt meg. Erről tán takarítónője tudna, aki sírjára is visz virágot. (Kerepesi 24. parcella, 16-ik elhagyott sír). De nem tudom, hol lakik a takarítónő.
Sokat tudna róla Mitcsányiné Granya nevű orosz nő, vámtanácsos felesége, lakását nem tudom. Kolozsvárra 40-be jöttek, 46-ba Budapestre, onnan is jöttek le. Az egyetemet végzett nő, a cári Oroszországból került ki. Egyetlen leány, kit Dezső megtűrt, levelezett vele, az meg járt hozzá. Emléke is van tán Dezsőtől?
Unokaöcsém, akivel jóban nem vagyok, az életrajzot valamivel tán ki tudná egészíteni. Dr. Hencze Béla kiváló tanár címet nyert magyar szakos, Veszprém megye gimnáziumi szakfelügyelője. Pápa gimnázium, ő meg éppen a későbbi életéről tud talán? Dezső nagy kegyesen engedte néha, hogy a könyvtárát ez okos fiú rendezze.
Beszéljek a Szabó Dezsőről, az önző, kegyetlen emberről? Feleljetek! Tán nem! Hátha kedvetek menne, hogy munkája megjelenjen. Mert amit tanít, a Tanító maga is csodálja!
Elvtársi üdvözlettel
Szabó Irén
Szépirodalmi iskolai Előadó
Nyug[almazott]. Pedagógus
Visszaemlékezés
Kaptuk a rémhírt Én és Erzsi.
László Dezső Esperes hozta hozzánk.
Szűkösen voltunk, dideregtünk,
Éppen elfogyott a fánk.
„Nyilasok ölték meg a Mestert
Német tőrnek esett áldozatul!
Mi csak Erzsivel egymásra néztünk,
De számára nem volt könnyünk.
Motyogtunk valamit: Hazafy volt.
Sok szép virágot termelt, sok betűt.
De szívünkből régen kilakoltattuk.
S a Testvér élt lelkünkben, mint halott.
Mindent meg lehet bocsájtani,
De bemocskolt becsületet soha!
S ha van túlvilág, gondolj Dezső
A szegedi Rendőrfőkapitányra.
Celldömölk, 1955. évi 3. Hó 3-án. Szabó Irén
* Spanyolnátha
Jegyzetek
1 Itt természetesen az eredeti, Báró Eötvös Loránd által 1895-ben megalapított intézményről van szó, amelynek nevét Collegiumként írták.
2 Ekkor néhány évig a Tanfolyamellátó Vállalat kezelésében levő Diákszállóként működött. 1958-tól az ELTE Eötvös József [szak]Kollégiuma, 1991-ben a rehabilitáció után ismét „Eötvös Collegium”.
3 Harsányi István kilencvennégy éves korában, 2002-ben hunyt el. Korábban a Sárospataki Református Főiskola magyar-latin szakos tanáraként dolgozott, aki egyetemi évei alatt tagja volt az Eötvös Collegiumnak. Az író testvéréről összegyűjtött adatait 1985. szeptember 18-i keltezéssel jegyezte le.
4 JAKAB Antal: Szabó Dezső húga. Színházi Magazin, 1944, 11. sz., 7-9.
5Országos Színészegyesület (1871-1938). A színigazgatók és színészek közös érdekvédelmi szervezete, amely a magyar színészet anyagi, szociális és erkölcsi védelmére 1871. április 6-án eredetileg Magyar Színészkebelzet névvel alakult meg. Hivatalos közlönye a Színpad (1869-1890) volt, majd a Színészek Lapja. 1939-től szerepét a Színművészeti és Filmművészeti Kamara vette át.
6 József Attila
7 Szabó Dezső
8 Látrány – Somogy megyei község, nem messze a Balatontól, amelyet az oklevelek 1325-ben említettek először királyi birtokként – a középkor idején virágzó település volt. A XIV. században a fontosabb szőlőtermő helyek közé tartozott. A török hódoltság idejére a népesség nagy része kihalt, és csak a XIX. században kezdett ismét növekedni a lakosság száma és fejlődni a község.
9 Kossuth Lajos képe
10 Giuseppe Garibaldi (Nizza, 1807-Caprera, 1882) – olasz szabadsághős, az egységes Itáliáért harcoló hadsereg egyik vezére. Harcolt az 1848-as forradalmakban is, ezért kapta a két világ hőse nevet. Csapatában magyarok is küzdöttek, a legismertebbek Tüköry Lajos és Türr István.
11 Türe (ma: Turea, RO), Kolozs megye. Már az Árpád-korban említik az oklevelek. Mint sok más környékbeli falu, Türe is a kolozsmonostori apátság birtokát képezte, lakói jobbágyok voltak. A középkori urbáriumok vagyonjegyzékei jószágokban bővelkedő jobbágycsaládokról tanúskodnak.
12 Kolozs megye ma: Cluj, RO
13 Zilah, ma: Zalău, RO
14 Az író Zilahy Lajosról van szó (Nagyszalonta, 1891. márc. 27.-Újvidék, 1974. dec. 1.)
15 Szabó Pepi Josefa (?, 1844 – Cinkota, 1924.) színésznő, énekesnő, operett- és népszínműénekes. Első férje Keresztesi Papp Miklós (Dés, 1837 – Kolozsvár, 1880) a Magyar Polgár alapítója, a Korunk, a kolozsvári Színházi Közlöny, majd a Hölgyfutár szerkesztője. Második férje Ajtai K. Albert nyomdaigazgató.
16 Az első magyar tannyelvű protestáns iskola, 1545-ben nyílt meg a kolozsvári „óvári klastromban”, rektora a wittenbergi egyetemen végzett Vizaknai Gergely volt. Ebben az intézetben felváltva tanítottak evangélikusok, reformátusok, majd unitáriusok. 1557-ben az országgyűlés kérésére Izabella királyné engedélyezte, hogy a kolozsvári dominikánusok üresen maradt zárdájában iskola működjön. Ez az első helye a reformátusok iskolájának.
17 Ld a 2.sz. Jegyzetet
18 Tisza István (Geszt, 1861 – Budapest, 1918) konzervatív politikus, miniszterelnök, az MTA tagja.
19 Ilyefalva= Illyefalva (ma: Ileni, RO)
20 Bartoniek Géza (Szárazfalu, 1854 – Budapest, 1930) – fizikus, pedagógus. Az Eötvös Collegium igazgatója 1895-1927 között.
21 Párizs (F)
22 Madách Imre [rokona]
23 Károlyi Gyula (Nyírbakta, 1871 – Budapest, 1947) – politikus, miniszterelnök, az MTA tagja
24 Féja Géza (Szentjánospuszta, 1900 – Budapest, 1978) – író, publicista, volt Eötvös collegista
25 A Szabó Dezső könyvtárából először az Eötvös Collegiumba került füzetsorozat (250 db), amelyet minisztériumi utasításra az ötvenes évek elején az Országos Széchenyi Könyvtárnak kellett átadni.
Szöveg forrása:
epa.oszk.hu/01500/01500/00006/pdf/14Simon.pdf