8.

Vízkereszt reggelén Polzovicsné odafordult Szabó Dezsőhöz:

- Mi volt magával az éjjel ?

- Majd megfulladtam. Ki kellett mennem a levegőre.

- Hívjunk talán orvost? Biztosan beteg.

- Nincs nekem semmi bajom, - tiltakozott. Máskor is voltam már így, de természetem legyőz minden betegséget.

Egész nap beszélgetett környezetével. Azt hittük, muló rosszullét volt az, ami elővette.

Három nap mulva panaszkodott. Hirtelen nagyon legyengült és orvosért küldtünk. A szomszédba szaladt át az egyik cselédlány. Megígérte, hogy átjön, de nem jött.

Mikor meghallotta, hogy orvost akarunk, tiltakozott ellene és kijelentette, ha hívunk orvost, nem engedi megvizsgáltatni magát, mert nála még életében nem volt orvos.

Este egész jól érezte magát és az ezredesnével beszélgetett:

- Tudja, milyen nagy temetésem lenne, ha meghalnék?

Dehogy lenne – válaszolt az ezredesné. - Ki merne ilyen időben eljönni a maga temetésére?!

    - A fiatalok eljönnének, azok nem ijednek meg semmitől sem – válaszolt meggyőződéssel.

   - A fiatalokat elvitték a nyilasok és nincs ujság, senki sem tudná, hogy maga meghalt – vitázott tovább az ezredesné.

    Aztán arról beszélt, hogy a Gellért-hegy déli lejtőjén szeretne pihenni, ahonnan végig lehetne nézni az egész várost, mert ez a várost nagyon megszerette. Ennél csak Kolozsvárt szereti jobban, de mégis a Gellért-hegyen inkább megpihenne.

   Most már többen köréje ültünk és kértük, hogy engedje magát megvizsgáltatni, vagy menjen be a Pajor-szanatóriumba, ott ágyba fektetik és biztosan meggyógyul.

    - Nincs nekem semmi bajom – ugrott talpra és mutatta, hogy milyen gyorsan tud menni.

    Tojást főztek a részére, de otthagyta. Magyaráztuk, hogy ennie kell, mert legyengül és nem bírja legyőzni ezt az influenzát, a melyik most elővette.

   - Éppen azért nem eszem, hogy ez az alattomos betegség ne találjon bennem semmi rothasztani valót.

   Lehozatta lakásából a még meglévő néhány üveg pálinkáját és szétosztotta. Az egész pince az egészségére ivott. Ő is megivott egy pohárral.

   Reggel jókedvűen ébredt és mindannyian azt hittük, teljesen meggyógyult. Ismét Tiszát szidta és leszedte a keresztvizet a ma élő írókról is. Vitázott mindenkivel és délben egy egész tányér levest megevett. El is aludt. Mikor látták az óvóhelyen, hogy elaludt, lábujjhegyen mentek a közelében. Délután négy óra felé felébredt. Kérdeztük, hogy érzi magát, azt válaszolta hogy gyengén. Miksik Andorné engedelme nélkül elszaladt a harmadik házban lakó dr. Gyurkovits orvoshoz, aki az óvóhelyen bridzselt. Kérte, jöjjön el, mert Szabó Dezső nagyon rosszul van. Felküldte a házba egy másik orvoshoz azzal, hogy ő beteg. A másik orvos megkérdezte Miksiknét, miért nem megy Gyurkovits, aki lenn van a pincében?

    - Mert beteg – válaszolt Miksikné.

    - Olyan beteg én is vagyok – hangzott a felelet és ez az orvos sem jött el.