6.

Karácsony napja körül hurcolkodott mindenki a pincébe. Jöttek az ágyak, a takarók, a dunnák és velük együtt a veszekedések. Szabó Dezső ült és nézte a ház lakóit. Hallgatta veszekedésüket, hallgatta a káromkodásukat, nem szólt semmit, de látni lehetett rajta, hogy nagy erőfeszítésébe kerül a hallgatás.

Egyik karosszékét kivitte a pince-folyosóra és minden ebéd után oda ment ki szivarozni. Mert a szivart el nem engedte. Akár evett, akár nem, ebéd vagy vacsora után, vagy legalábbis abban az időben, elszivott egy szivart. Ilyenkor mindig magához hívta dr. Biró Károlyt, nhány megbízható pincelakót. Rendszerint a magyarságról beszélt.

- Az igazi magyarságnak sajátos, a többi európai népektől sokban eltérő lelkisége van. Értékes lelkiség, mely ha szabadon, gátlás nélkül fejlődhetett volna, sok és nagy értékkel gazdagíthatta volna Európa szellemi javait. De a török és tatárpusztítások kismiskák voltak a teuton rontáshoz, amely hol szivárogva, hol fegyverrel, hol diplomáciával, hol gorombán, hol szépszóval, hol hangosan, hol hangtalanul, de folyton beleokvetetlenkedett és belerondított a magyar állami és társadalmi élet kialakulásába és vagy germán intézményeket hozott létre, vagy germán-magyar öszvérmiskulanciát.

- Különösen szellemi életünk egyik legfontosabb intézményében, a közoktatásban

mutatkozott meg legerősebben a német befolyás. Amit tanultunk, azt a német szürőn át ojtották belénk. Igy ferde képünk lett a világ dolgairól, olyan kép, mely nemcsak hamis volt, de egyuttal az igazi német érdekek elburkolását is jelentette. Olyan az, mintha kettős távcsövön keresztül figyeljük a világot. Az első a való képet mutatná, de a második barna lévén, mindent megbarnít. Évszázadok folyamán lassan már nem is tudott a nemzet zöme saját szemével látni, germán szemmel csudálkozott a világba. És nagyjaink elé, akik le merték tenni, akik félre merték taszítani a teuton üveget, egy uj világ tárult, a szépség, a jóság és valóság egy igazibb képe. E ritka tisztánlátók azonban legtöbbször magános látófák maradtak. Ha kikiáltották igazságukat, az elbutított, megmételyezett, megvesztegetett polconülő réteg, mely féltette a nyugalmát és kenyerét jelentő koncát, vagy lehurrogta és ledorongolta őket, vagy hirdette róluk:

Megőrült szegényke...

- Akik tisztán látták és nem harcoltak, mert egyéniségük nem termett küzdelemre, a nemzet legszánandóbb meghasonlottjaivá váltak, élve is halottak voltak, akiknek a sírgödör és fakereszt már csak szokványos ráadás volt.

- Keserű dolog, de nemcsak amit tanultunk, de ahogy tanultuk, azt is német rendszerben zsufolták belénk. Közoktatásügyünk egész szervezete, felépítése, sallangok és nem sallangok, mind-mind vagy teljes másolása volt a germán rendszernek, vagy olyan szolgai utánzása, amit a legnagyobb jóakarattal sem lehet >>átvételnek<<, vagy >>áthasonlításnak<< nevezni. Hiszen, amit a meghonosított strukturához hozzáadtunk, már az is egy régebbi öszvérjellegű, elgermánosodott >>magyar<< adalék volt.

- Igy pusztult a magyar lélek, a magyar szellem, a magyar jelleg és így lett az ország tulnyomórészben fiók Germánia. Én nem azért támadtam Klebelsberget, mert Tisza lakáj volt, vagy Hómant, ezt a sötétlelkü potrohost, mert politikai kígyó volt, vagy mert velük szemben személyes sérelmem adódott, hanem azért, mert fizetett bérgyilkosai voltak a magyar szellemnek és magyar léleknek. Otromba frázisaik minden húscafatomat felingerelték, tollamat herkulesi erővel töltötték el és rugtam-haraptam, ütöttem-vágtam őket, mint a gyermek, akinek legkedvesebbjét akarják elrabolni. Ők is elrabolni segítettek, azt ami én vagyok: az örök magyart, az évezred óta vívódó tragikus embert, akinek földjén más szántott, akinek asszonyát más ölelte és akinek már mása sincs, mint puszta magyarsága, mely azonban nehezebb érték, mint a Rajna kincse, vagy Szilézia minden szene.

- Lehet felőlem a német nép milliószor >>Herrenvolk<<, lehet a világhegemónia ura, de hagyja békében a magános lovast, a fajtámat, melyet még nem ismer a világ, mert nem volt módja magát kiteljesíteni, mert nem tudta magát kifejleszteni. Ha a >>Germán átok<< nem ül rá, roppant gyorsan magára talál az egész nemzet és igazi arcát rövidesen a világ elé állítja. Kikiáltja:

- Én vagyok, ezek az értékeim...

- Ekkor Európa csodálkozik majd. Uj nép született, mondják, ki hitte volna, hogy ilyen is létezik.

- Ha a germán veszélyt valahogyan leküzdjük, elvesztett magunkat ujból megtaláljuk. Ekkor egycsapásra végzünk a fejlődés belső utonállóival is. Majd megindulnak a hegyek. Minden falusi házból özönlenek a valóban magyar emberfáklyák és igazságtevésre hajló markuk meg is teremti a magyar Kánaánt.

Próbáltunk bemenni, lefeküdni. De ki tudott aludni? Akik hallgatták Szabó Dezsőt, azok ébren virrasztottak a pincében és hallgatták különféle emberek különféle szortyogását, horkolását, nyögését, forgolódását és egy-egy közelünkben lecsapott akna robbanását. Szabó Dezső mondatai nem engedtek elaludni bennünket. Az éjszaka lassan mult el a pincében és amikor derengeni kezdett odafenn a pincelejáratnál, nedves lett a lépcső az éjjel leesett fehér hópihéktől.