5.
Decemberben már hallatszott a Rákóczi-térre az ágyúdörgés. Most már tudtuk, hogy nagyon közel vannak az oroszok. Este felcipeltem a legfelsőbb emeletre, megmutattam a távoli villanásokat, az ágyúk toroktüzeit. Az angol rádió Cegléd elfoglalását jelentette és nálunk a pincében napi látogatók voltak a felfegyverzett nyilas brigantik. Nem tudtuk, kiért jönnek. Féltünk tőlük és féltettük Szabó Dezsőt is és ő maga is félt tőlük.
Lassan ránkköszöntöt karácsony este. Nagyon szomorú karácsony volt, senki sem örült az ünnepnek, és legkevésbé Szabó Dezső. Külön bosszúsága volt az egyik protestáns hetilapban megjelent cikk, amelyben mint megtért emberről írt a riporter.
- Ennél kellemetlenebb cikket nem is olvastam – mondotta. - Küldöttem helyreigazító nyilatkozatot, de nem közölték. Nem volt nálam senki és így nem is mondhattam neki semmit. Helyreigazító nyilatkozatomban tiltakoztam és protestáltam az ellen, hogy nevemmel félrevezessék híveiket.
Úgy látszott, hogy az ünnep este csendesen mulik el. Lefeküdt az egész ház. Éjfélkor borzalmas robbanásra ijedtünk fel. A szembenlévő ház egész oldalfalát, a harmadik emelettől az elsőig, kiszakította egy akna. A cserepek és üvegtörmelékek bezúzták a mi házunk ablakait is. Pillanatok alatt talpon voltunk. Megtelt az óvóhely. Szabó Dezső is leköltözött. Kabát nélkül, kalappal és az elmaradhatatlan fekete kofferjával szaladt le a pincébe. Szomszédja betakarta pokrócokkal. Másnap >>Segítség<< című könyvét ajándékozta hálából a gondoskodásért. Dedikálta is a könyvet. Ez a dedikáció volt az utolsó kézirata, mert többé nem ment föl a pincéből és nem vett tollat a kezébe. Utolsó sorait francia nyelven írta:
>>Á la Gloire de Mesdames: Jean Polsovits et Andre Miksik avoir sauve la vie d'un jeune homme de grande Esperance Grelottant de froid et abandonné de Dieu et des hommes, dans la nuit du 25 decembre leur tres reconnaissant Didier le Tailleur dit Szabó Dezső<<.
*
Ünnep utáni napon megkezdtük pincelakásunk kitatarozását. Szabó Dezső a sarokba költözött, egy nyugágyat kapott. Ezt se akarta elfogadni, mert ragaszkodott karosszékeihez, de a karosszékek sokkal nagyobb helyet foglaltak el, mint a nyugágy és hogy a többiek is férjenek, kénytelen volt lefeküdni. Soha sem vetkőzött le, még cipőjét sem húzta le. Lakásába se tette be többé a lábát. Illetve egyszer, talán január másodikán, vagy harmadikán felment tiszta fehérneműt váltani. De alig tíz perc mulva már visszajött. Nem mert fennmaradni, olyan erősek voltak a belövések.
Egy nagy robbanásnál azt hittük, a mi házunkat érte az akna, Szabó Dezső ült a karosszékben és amíg a lakök egyik része Isten hívta segitségül, megszólalt:
- Ha rólam valaki, szemembe jót mond és dicsér, elpirulok és röstellem magam. A nekünk hirdetett Isten pedig azt kivánja, hogy tömjénezzük és imádjuk őt.
- A mai erkölcsi felfogás szerint Istennek ez a kívánsága komolytalan és megvetendő.
- Ha Isten valóban mindenható, akkor hatalmában áll minden embert jóvá tenni és ezzel meggátolni azt, hogy ilyen borzalmas vérengzések legyenek. Mert ezek a vérengzések semmiesetre sem jók és hasznosak senkire. Minthogy Isten ezeket a haszontalan dolgokat nem gátolja meg, ennélfogva egy tökéletlen valaki és nem mindenható.
- Az Isten úgy él az emberek felfogásában, mint az ótestamentumban az akkori zsidó erkölcs és felfogás szerint. Ha a mai erkölcsi felfogás szerint képzeljük magunk elé Istent, akkor az a fogalom, amire tanítanak, téves. Például ma azt az erkölcsi felfogást tanítják, hogy aki elutasítja a hizelgést és a hódolatot, az a tökéletes ember. Ezzel szemben azt tapasztalom, hogy az öreg Isten, mióta elvégezte a teremtést, szolgahadával, az angyalokkal udvaroltat és fuvoláztat magának. Emelkedett erkölcsi felfogás szerint a legfőbb jó a megbocsátás. Ezzel szemben létesítettek egy intézményt az örök megtorlásra, a poklot. Erkölcsileg nem szabad hinnünk az örök megtorlásban, a pokolban, mert a legfőbb jó a megbocsátás.
- Hívő voltam életemnek gyenge periódusában, de hosszas töprengés és tapasztalat arra a meggyőződésre juttatott, hogy nincsen Isten.
A pincelakók egyik része felháborodottan bújt össze és vetette magára a keresztet, mikor meghallotta Szabó Dezső dörgedelmes vádbeszédét az Isten ellen.
Látta és hallotta, hogy a különféle sarkokból megjegyzéseket tesznek előadására, kiment a folyosóra és rágyujtott.