4.

Egyik nap félrehúzott a pincében, mikor odafönn az angolszász bombák figyelmeztették a kormányzatot a hiábavaló háborúra:

- Faust Imrét is elcipelték a németek.

Nagyon csodálkoztam és megkérdeztem, mit tud közelebbit róla és miért vitték el?

- Aki Szabó Dezső Elsodort faluját kiadja, az megbizhatatlan a németek szempontjából – felelte majdnem büszkén.

Nagyon sajnálta Faustot és mikor megemlítettem, hogy mi lesz most az Elsodort falu terjessztésével, ha Faust nem tudja intézni, mire azonnal szinte készségesen magyarázta:

- Meghosszabítom a megállapodást, amit vele kötöttem. Amíg fogságban lesz, annyi idővel minden esetre meghosszabítom a szerződést, de talán még hosszabb idővel is kitolom a határidőt anélkül, hogy fizetnie kellene neki érte. Nagyon sajnálom szegény fiút. Rendes, liberális, szabadságszerető ember.

   Még továbbra is beszélt Faust Imréről, elmesélte a szerződés létrejöttét és annak a reményének adott kifejezést, hogy remélhetőleg nemsokára, a háború befejezése után újra itthon lesz.

   Mióta a németek betették a lábukat Budapestre, egészen visszavonult életet élt. A legkomolyabbnak látta az orszg sorsát. Úgy érezte, hogy fajtájáért vívott küzdelmeiben alulmaradt. A percek hatalmától elkábult bérencek egymásután hozták legközépkoribb rendelkezéseiket. Elszomorította az utca képe is. Elfordította a fejét, mikor német katonával találkozott szemközt. Magyar ezredek egymásután masiroztak saját nemzetük érdekei ellen.

  Önéletrajzát írta. Idegenekkel egyáltalában nem érintkezett. Ha ismeretlenek keresték, letagadta magát. Ismerősei közül is csak a legmegbizhatóbbakkal érintkezett és kesergett az ország pusztulásán.

   A Szálasi-éra végsőkig megdöbbentette. Október tizenötödike után el sem hagyta a házat. Attól félt, hogy közismert németellenes politikája miatt a németbérencek fogságba vetik.

Egy alkalommal hosszu ideig dolgozott odafent a lakásában este és elfelejtette leengedni az ablak redőnyét. Tizenegy óra tájban egy nyilas beállított két német katonával a lakásába azért, hogy magukkal vigyék. Az egész ház felébredt a nyilas és németek csöngetésére és visszafojtott lélekzettel vártuk a fejleményeket. A nyilas azzal vádolta, hogy a világossággal jelt adott az ellenségnek. A német katonákban több érzés lakozott, mert mikor bementek lakásába és meglátták a sok könyvet, mindjárt megkérdezték, hogy kicsoda. Megmagyarázta, hogy magyar író és a munkába annyira belemerült, hogy elfelejtette leengedni a redőnyt. A németek vizsgálni kezdték a könyveket és Szabó Dezső készségesen vezette végig könyvtárában őket, mert már megérezte, hogy a németek fogják megvédeni a nyilas ellen. Így is történt. Mikor a németek meglátták, hogy nagyon sok németnyelvű könyv van a könyvtárában, leültek vele beszélgetni.

Több mint egy órahosszat voltak a lakásban és azalatt az egy óra alatt mi, lakók odakint a folyosókon már tudtuk, hogy Szabó Dezsőnek nem történt semmi baja. A németek belátták, hogy ez az idős író elfelejtette leengedni a redőnyt és nem szándékosan hagyta azt fenn, hogy jelt adjon az ellenségnek, mint ahogy a nyilas árulkodta. Elmentek, elbúcsúztak Szabó Dezsőtől és magukkal vitték a nyilast, aki dühös volt, hogy Szabó Dezsőt nem tudta magával vinni. Mondottuk neki a folyosón, hogy mit akar Szabó Dezsőtől, országos botrány lenne, ha Szabó Dezsőt feledékenységéért baj érné, de a nyilas legyintett:

- Mit bánom én, ha Szabó Dezső, vagy pityipalkó. Nyitva volt az ablak, el kellene vinnem, de a németek kedvéért nem bántom.

Undorral hallgattuk ezt a megjegyzést és utána Szabó Dezső sápadtan mesélte el megmenekülésének történetét.

- Szörnyű ez a diktatura – mondotta. Most a saját bőrünkön tapasztaljuk az elmebetegek uralmának végvonaglását. Mit szól ehhez Európa?! Megcsúfolnak mindent, ami humánum, ami magyar érték.

Másnap az óvóhelyen is visszatért az éjszakai incidensre és kijelentette, hogy nagyon megijedt, mikor bekopogtattak hozzá, mert a nyilas ráfogta a fegyverét és úgy faggatta, hogy kicsoda.

- Örülök, hogy a nyilasok között nincsen vérbeli író. Az írástudók árulásáról nem lehet beszélni. Az írástudatlanok lázadása pedig nem sérti az írók tollának tisztaságát.

Ezzel pontot is tett saját ügyének végére. A demokrácia felé hajlott meleg szavakkal és magyarázta lent az óvóhelyen bizalmas környezetének:

- A demokrácia a szabad ember egyéniségéhez legméltóbb és az emberi méltósághoz legmegfelelőbb társadalmi irányeszme. Ésszerű, természetes, igazságos, hogy a nép kormányozza önmagát. A valódi demokrácia magasabbrendü szellemi és anyagi jólétet eredményezhet. De a demokráciában fokozottan vigyázni kell, nehogy üresfejü törtetők a nép előtt kedves jelszavakat hangoztassanak és a népre kedvező kormányzás helyett saját pecsenyéjüket sütögessék.

- Magyar fajtám individuális és demokrata, hiszen az Istent is tegezi. Nálunk is kisérleteztek ezernyolcszáznegyvennyolcban demokráciával, de germán erők nyomták agyon, mielőtt kiteljesedhetett volna. Várható, hogy az eljövendő Magyarország demokratikus berendezésű lesz. Ha az állami és társadalmi élet minden fontos poziciójában a magyar népi tömegből és a magyar parasztságból feltört őserők ülnek, majdnem biztos, hogy az általuk élettel megtöltött demokratikus berendezkedés a nemzet számára ujabb ezer évet jelent. A magyar demokrácia akkor lesz áldásos, ha nem egyesek ugródeszkája lesz a hatalom felé, hanem az egész nemzet ugródeszkája lesz a magasabb rendű élet felé.