JEGYZETEK

 

 

 

Ady Endre: Egy probléma: kettő

 

Nyugat, 1913. aug. 16. 286-287. oldal („Disputa” rovat). Az írás Ady Endre (1877-1919) reflexiója Szabó Dezsőnek 1913. július 16-án ugyancsak a Nyugat-ban leközölt A magyar protestantizmus problémája című tanulmányára. A tanulmány ugyanis úgy a különböző felekezetű egyházi lapokban, mint a világi sajtóban élénk vitát váltott ki. Ady antológiánkban leközölt mindkét cikke ezen hozzászólás-sorozat megnyilatkozása.

 

 

*

 

 

Ady Endre: Üzenet Alef úréknak

 

Nyugat, 1913. szept. 16. 463-464. oldal („Disputa” rovat). Az írás előzménye, hogy a Szabó Dezső gerjesztette protestáns-vitában (lásd az előző jegyzetet) Aleph álnéven Ravasz László, a későbbi református püspök, durva hangú cikkel vette ki a részét, amely a kolozsvári Református Szemlé-ben látott napvilágot. Ady írása erre a cikkre reagál.

 

 

*

 

 

Lendvai István: Szabó Dezső regényéről

 

Az írás eredetileg az Új nemzedékben jelent meg 1919 decemberében, később a szerző „A harmadik Magyarország” c. tanulmánykötetében (139-145. old.) 1921-ben. Lendvai István (eredeti családi neve Lehner) 1888-ban született, a két háború között ismert hírlapííró és tanulmányszerző volt, de verseskötetei is jelentek meg. A húszas évek elejéig feltétlen híve és propagátora volt Szabó Dezsőnek, de az emlékezetes „Fellner-botrányt” követően szembefordult a Mesterrel és a politikai illetve irodalmi jobboldal szószólója lett.

 

 

*

 

 

Juhász Gyula: A rab titán

 

Szeged, 1925. március 6. A vers eredeti címe A titán volt, a kézirat tanúsága szerint 1924. június 15-én írta Juhász Gyula (1883-1937) Makón.

 

 

*

 

 

Mécs László: Megláttam a férfit

 

A vers az 1924-ben megjelent Rabszolgák énekelnek kötet záróverse (156-157. oldal.). Szabó Dezső elsőként figyelt fel az akkor még pályája kezdetén álló fiatal pap-költő tehetségére. Az Élet és Irodalom 1923/7-8. számának irodalmi szemléjében szeretettel és bátorítással ír az azokban az években publikálni kezdő Mécs László (1895-1978) megjelent verseiről.

 

 

*

 

 

Szabó Dezsőről a lexikon

 

Magyar Élet, 1939. június (IV. évf. 6. szám), 22. oldal. A folyóirat a következő lábjegyzettel közölte az írást: „Ezt a cikket 1927-ben Németh Antal írta, miután az Irodalmi Lexikon 47 tagú szerkesztőségéből senki sem vállalkozott arra, hogy a Segítség! Félelmetes szerzőjének portréját megrajzolja.”

 

 

*

 

 

Karácsony Sándor: Szabó Dezső

 

A nagy tekintélyű debreceni professzor (1891-1952) magyarságkutatásaival, nemzeti sajátságaink és értékeink eredetien mélyre látó feltárásával maga is szellemi rokona Szabó Dezsőnek, így érthető, hogy írásaiban valamint a nevével fémjelzett Exodus Könyvkiadó kiadványaiban mindig nagy elismeréssel méltatja Szabó Dezső jelentőségét, életművének értékeit.

 

Jelen írásának első megjelenése a Protestáns Szemlé-ben volt (1928), később Karácsony Sándor bevette A könyvek lelke című kötetébe is (Exodus Kiadó, 1941).

 

 

*

 

 

Németh László: Szabó Dezső

 

Németh László (1901-1975) viszonya Szabó Dezsőhöz önálló köteteket megtöltő, rendkívül összetett és kényes, évtizedek óta vitatott kérdése irodalmunknak. Mivel antológiánk csupán Németh László egy írásának utóközlésére vállalkozott, ezért e kötetben nem volna helyénvaló, ha a két nagy író és a két nagy életmű egymáshoz való viszonyának taglalásába kezdenénk. Németh László tanulmánya először az Erdélyi Helikon 1928/8. számában látott napvilágot. Újabb kiadása a Készülődés I. kötetében (1941) illetve a húszkötetes Németh László munkái sorozat 5. kötetében (1970) volt.

 

 

*

 

 

Varga Károly: Szabó Dezső ideológiája

 

Debreceni Szemle, 1934/5-9. szám.

 

1934-ben Debrecen hangos volt Szabó Dezső nevétől, mivel az Aranybikában megtartott háromrészes előadássorozata – amely önmagában véve is szenzáció erejével hatott – végül botrányba fulladt, amely országos méretű üggyé, majd bírósági perré dagadt, az író és az általa megvádolt Bajcsy-Zsilinszky Endre között. Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy a fiatal bölcsész tanársegéd Varga Károly (1911-1981) doktori disszertációjának témájaként Szabó Dezső ideológiáját választotta. Ugyanakkor nem kis bátorság is kellett ahhoz, hogy a civis város nem éppen Szabó Dezső-párti légkörében - „kálvinista Róma” - ki merjen állni Szabó Dezső nézetei mellett. Antológiánk Varga Károly nagy sikert aratott és ezért utólag a Debreceni Szemle által is leközölt doktori disszertációjának teljes szövegét tartalmazza. A szerző röviddel később kiadott egy másik figyelemre méltó könyvet is Szabó Dezső mellett vagy ellene címmel. Később a szerző Dr. Komlóssy Varga Károly néven is publikált.

 

 

*

 

 

Győry Dezső: Lármafa

 

A felvidéki születésű költő (1900-1974) egyik első felfedezője Szabó Dezső volt, aki az 1928-ban megrendezett nagyarányú Ady-ünnepségen - „Ezer diák Ady-estje” - személyesen szavalta el Győry Dezső egy versét és így kommentálta azt: - „Ki merte mondani, amit még én sem mertem”. Szabó Dezső később is szeretettel írt a szlovákiai magyar fiatalok radikális szerveződésében, a Sarló-ban fontos szerepet játszó ifjú költőről.

 

A vers a prágai Magyar Újság 1938. szeptemberi megjelenését követően bekerült az Emberi hang című kötetbe (1946).

 

 

*

 

 

Kodolányi János: Szabó Dezső

 

Kodolányi János (1899-1969) ezt a két Szabó Dezsőről írott tanulmányát egymás mögé szerkesztve rakta bele Esti beszélgetés című esszékötetébe, amelyből mi is átvettük. (Magyar Élet Kiadó, 1944. II. kiadás, 81-91. old.) Az első írás 1938-ból, az utána következő 1939-ből való, és ezen utóbbi a 60 éves Szabó Dezsőt köszöntő cikkek sorába tartozik. Kodolányi még számos alkalommal írt Szabó Dezsőről, így önéletrajzi könyvéből azt is megtudhatjuk, hogy egészen ifjan miként hallotta először az író nevét és kezdte el olvasni Az elsodort falut. (Süllyedő világ, Magvető Kiadó, 1979. III. kiadás, 629.oldal.)

 

 

*

 

 

Bartók Béla: Levél Szabó Dezsőnek

 

1939. május 23-án Szabó Dezső 60. születésnapját ünnepelték hívei a Városi Színházban (ma Erkel Színház) rendezett nagyarányú ünnepségen. Ez alkalommal írta Bartók Béla levelét Szabó Dezsőnek. A levél eredetije betűhűséggel és azonos sorbeosztással a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárában található. A meleg hangú írás perdöntően dokumentálja, hogy századunk két szellemi óriása milyen kölcsönös elismeréssel és respektussal volt egymás iránt. (Először közzétette: Budai Balogh Sándor a Confessio 1981/1. számában.)

 

 

*

 

 

Móricz Zsigmond: Ott állok mellette

 

Magyar Élet, 1939. június (IV. évf. 6. szám), 4. oldal. Az írás születésnapi köszöntő és a Városi Színház-beli ünnepi estre íródott. (Lásd az előző jegyzetet.) Móricz Zsigmond (1879-1942), Szabó Dezső legtekintélyesebb írótársa aktívan kivette részét az ünnepség szervezésében, a rendezőbizottság egyik vezetője volt és mindent elkövetett az ünnepség sikeréért. Hogy vgül is az estélyen ő maga nem lehetett jelen és más olvasta fel nevében ezt az írást, az annak a sajnálatos balesetnek a következménye, amely leányfalui házának kertjében érte őt: belelépett egy gereblyébe és hosszú ideig ágyban fekvő beteggé vált.

 

 

*

 

 

Gombos Gyula: Szabó Dezső

 

Egyetemi Híradó (A fiatal magyar értelmiség lapja), 1939. májusi szám (XIII. évf. 5. szám), 1. oldal. A cikk a 60 éves írót köszöntő írások sorába tartozik bele. A fiatal Gombos Gyula a folyóiratnak egyik vezető munkatársa volt. Írása hűen elárulja, hogy Szabó Dezső szellemisége mekkora energiát jelentett, micsoda távlatokat nyitott fel a két háború közötti értelmiségi fiatalok, egyetemi és főiskolai hallgatók számára. Az írás egészen minimális szövegeltéréssel megjelent a Magyar Élet Szabó Dezső számában is (1939. június) „Tantás a szabadulásra” címmel.

 

Gombos Gula (sz.: 1913) a nyugati emigráció legtekintélyesebb és legszimpatikusabb személyisége, egyik meghatározó szellemi irányítója. A Magyar Út és a Magyar Élet vezető munkatársa volt, politikai orientációját a harmadik utas megoldás jellemezte. Egyik nagy szellemi elindítója Szabó Dezső, akiben Ady folytatóját, sőt továbbfejlesztőjét látta. 1949-ben kénytelen elhagyni Magyarországot, azóta emigrációban élt 1992-i hazaköltözéséig. 1966-ban a müncheni auróra Kiadónál jelent meg nagy jelentőségű, azóta több kiadást megért monográfiája Szabó Dezsőről: ez a könyv a nagy íróról szóló, alakjával foglalkozó művek között a legjelentősebb irodalomtudományi alapmű, melynek első hazai kiadása is megszületett 1989-ben a Püski Kiadó jóvoltából.

 

 

*

 

 

Balogh Edgár: Szabó Dezső magyar logikája

 

Az évtizedek óta Kolozsváron élő Balogh Edgár (szül.: 1906) pályakezdetén a Felvidéken működött: a szlovákiai magyar baloldali fiatal értelmiség egyik vezető alakja és a húszas évek végétől a Sarló mozgalom vezére volt. A Szabó Dezsővel való kapcsolata is ezekre az évekre vezethető vissza. Számtalan írásában megörökítette, hogy Szabó Dezső ideológiájából milyen jelentősen sokat és meghatározót merítettek az utódállamok magyar fiataljai. Később szellemi fejlődése határozottan elmozdult a marxizmus felé és akkor már „tovább léptek Szabó Dezsőnél”. Jelen írása még érezhetően ezen fordulat előtt született. (Ország útja, 1939. június, 513-516. old.)

 

 

*

 

 

Buday Bálint: Az író és az irodalmi nyelv

 

Művészet, 1939. (IV. évf.) 27. szám 72-73. oldal.

 

1939 nyarának elején szinte nem volt folyóirat, napi-, heti- vagy havilap, amely ne kerített volna alkalmat – hosszabb-rövidebb terjedelemben -, hogy tisztelettel adózzon a hatvanadik születésnapját ünneplő, öregedő írónak. Szép példa erre Buday Bálint írása is, amely egyéni észrevételeivel kiegészítve, szép összefoglalását adja Szabó Dezső rendkívüli hatású írói nyelvezetének, nyelvteremtő erejének.

 

 

*

 

 

Levél egy székely faluból

 

Magyar Élet, 1939. június (IV. évfolyam 6. szám), 29. oldal. A folyóirat Szabó Dezső-száma, amely az író 60. születésnapját köszöntötte, nemcsak nagy nevű, országosan elismert publicistáktól és szerzőktől hozott le ez alkalomra készült ünnepi írásokat, de a Szabó Dezsőt köszöntő olvasói levelek némelyikének is helyt adott. Ezt a levelet egy Székely Béla nevű erdélyi paraszt küldte Telekfalváról.

 

 

*

 

 

Sértő Kálmán: Szabó Dezső

 

(Sértő Kálmán versei, Centrum Kiadóvállalat Rt., Budapest, 1943. 239-242. oldal.)

 

A költemény esztétikai és versezeti szempontból jellegzetes Sértő Kálmán vers. A fiatalon elhunyt költő (1910-1941) baranyai parasztcsaládból származik és a két háború között kialakult ún. népi irodalom egyik legmarkánsabb képviselője. Költészete igazi, mély tehetségen alapul, népiessége soha nem erőltetett vagy díszletszerű. Szerencsésen tudta átmenteni, egybeötvözni a baranyai magyar parasztvilág ezernyi érzelmeit a XX. századi Budapest világvárosias légkörével. A harmincas évek paraszti származású költőinek sorában (Erdélyi József, Sinka István, Számadó Ernő, Nagy Imre stb.) Sértő Kálmán költészetének ereje által a legjelentősebbnek mondható.

 

A versben hűen kifejezi azt a feltétel nélküli tiszteletet és elismerést, melyet a paraszt ifjú érzett Az elsodort falu írója iránt.

 

 

*

 

 

Pogány Ö. Gábor: „Az egész látóhatár”

 

Kelet Népe (főszerkesztő: Móricz Zsigmond), 1940. febr. 15. VI. évf. 4 szám 20-21. oldal.

 

1939 decemberében a Magyar Élet Kiadó gondozásában megjelenik a három vastag kötetet megtöltő tanulmánygyűjtemény, Az egész látóhatár. A válogatást maga Szabó Dezső végezte, mégpedig az 1934 és 1939 között a Ludas Mátyás Füzetekben megjelent írásaiból. A megjelenésével országos visszhangot kiváltó könyv borítójának fülszövegét Kovách Aladár írta: „Alig van izgatóbb név, gazdagabb egyéniség az élő magyar irodalomban Szabó Dezsőnél. Minden sor írása a kor forró levegőjében született időszerű és örök művészet. A legnagyobb romboló és a legnagyobb építő ma Szabó Dezső. A beteg, immorális tünetek bámulatos diagnosztája, túlhaladott álláspontok, korszerűtlen tekintélyek, avult ideológiák briliáns lerombolója. Szatíra gyilkától seregek sebesültek véresre, tragédiás humora nevettet és megríkat. Szabó Dezső legújabb háromkötetes monumentális tanulmánysorozatában a politikus szólal meg. A magyar sors nagy kérdései egy korszellem-alakító zseni gigantikus távlataiban jelentkeznek, megoldásai, útmutatásai a XX. század legnagyobb rendszerépítői közé emelik Szabó Dezsőt. Az Egész Látóhatár az építő Szabó Dezsőt mutatja be.”

 

Ennek a nagy jelentőségű műnek a megjelenését követően vetette papírra egyéni hangú, okos észrevételeit Pogány Ö. Gábor és nyilván nem véletlen, hogy Móricz helyt adott az írásnak a Kelet Népében.

 

 

*

 

 

Kerecsendi Kiss Márton: Szabó Dezső

 

Kerecsendi Kiss Márton (1917-1990) eredetileg tanárnak indult, 1944 óta emigrációban élt. Újságíróként, szerkesztőként illetve kiadóként is jelentőset alkotott. Versei, tárcái, lírai hangulatú írásai értékes gyöngyszemei irodalmunknak.

 

Ezt a versét még 1941-ben, idehaza írta.

 

 

*

 

 

Sinka István: Őszi reggel

 

Az 1945 őszén született vers megértéséhez tudni kell, hogy Szabó Dezsőt, aki Budapest ostroma alatt 1945. január 13-án halt meg József körúti lakásának óvóhelyén, tisztelőinek szűk körében január 23-án a Rákóczi tér pázsitján temették el, a körúti gyalogjárótól alig 3-4 méterre. Mivel végleges nyughelyének kijelölése körül egyre élesebbé váló politikai viták keletkeztek, így csak 1949. május 17-én exhumálják maradványait, - szinte utolsóként az ostrom alatt a főváros belterületén eltemetettek közül – és a Kerepesi Temetőben, a Kossuth Mauzóleum közelében kap végleges sírhelyet. De ez alatt a 4 év alatt, amíg a Rákóczi téren – sőt, gyakorlatilag szinte a József körúton – volt sírja és egyszerű deszkából készített fejfája, a Nagykörúton elhaladó gyalogosok és utasok jól láthatták, ismerhették sírját, amely egyik jellegzetessége lett az akkori Rákóczi térnek.

 

Hát ezért van az, hogy a „dolga után” siető Sinka István (1897-1969) elmehetett a nagy példakép sírja mellett – s mindez a Nagykörúton.

 

A vers első megjelenése: Független Ifjúság, 1945. nov. 3.

 

 

*

 

 

Keresztury Dezső: Szabó Dezső

 

Embernevelés, 1945. szept.-okt. (I. évf. 1-2. szám), 33-36. old.

 

Keresztury Dezső egyike szellemi életünk azon nagy formátumú és tekintélyes személyiségeinek, akik – nagyon kevesen vannak ilyenek – egész életművük folyamán következetesen és állhatatosan elismeréssel és tisztelettel nyilatkoztak Szabó Dezsőről. Tették ezt pedig azokban a nehéz időkben is, amikor az efféle nyilatkozatok következményei szinte kiszámíthatatlanok voltak. Keresztury Dezső sok alkalommal, sok folyóiratban, tanulmányban, esszében fejti ki a Szabó Dezső-életmű jelentőségéről, hatásairól vallott nézeteit, az antológiánkba felvett nekrológ csupán egy ezen számos publikációk közül. De az idős akadémikus érdemei Szabó Dezső vonatkozásában nem korlátozódnak csupán írásaira, hiszen nagyon jelentős szerepet játszott a Rákosi-korszak veszedelmes évei alatt abban, hogy a fizikai megsemmisítéstől megóvja a nagy író egykoffernyi – akkor még publikálatlan – kéziratát, így neki köszönhetjük, hogy az ÉLETEIM kéziratos lapjai túlvészelhették a magyar történelem és közélet leggyalázatosabb éveit. Ugyancsak Keresztury Dezső menekítette biztos helyre – az Eötvös Kollégium pincéjébe – Szabó Dezső hagyatékát, a nem mindennapi ízléssel összegyűjtött 13 000 kötetes (!) könyvtárát.

 

 

*

 

 

Várkonyi Nándor: Szabó Dezső emlékezete

 

Délsziget, 1947. március 1. (II. sorozat 1. szám), 1-4. oldal.

 

Várkonyi Nándor (1896-1975) ezen írása eredetileg a pécsi Nemzeti Parasztpárt Szabó Dezső emlékestjén, 1947-ben hangzott el, a szerző felolvasásában. Várkonyi Nándor írói és publicista tevékenysége folyamán, akár mint szerző, akár mint szerkesztő, sok alkalommal említi Szabó Dezsőt. Így emlékezetes a Széphalom 1928-as évfolyamában róla írott tanulmánya is. Várkonyi a modern magyar irodalom kialakulását és sorsát nem utolsósorban éppen Szabó Dezső életművén keresztül jellemezte. Tartozunk a valóság tiszteletének annyival, hogy emlékeztetünk rá: az írás első bekezdésében említett hátborzongató kép Szabó Dezső holttestének állítólagos megtalálásáról – nem igaz. Szabó Dezső az óvóhelyen halt meg egy vírusos fertőzéstől elgyengülve és a Pécsen élő Várkonyi Nándor a háborút követő viszonyok között nyilván nem értesülhetett megbízható hírforrásból halálának körülményei felől.

 

 

*

 

 

Gáspár László: Szabó Dezső tanúsága

 

Te vagy a tanú! (Ukrajnától Auschwitzig), Kossuth Irodalmi és Könyvkiadó Vállalat, Budapest, 1947. 160-167. oldal.

 

Ez a mára szinte már teljesen elfelejtett kötet a fasizmus zsidó áldozatainak emlékére lett összeállítva. Előszavát nagybaczoni Nagy Vilmos vezérezredes írta, szerzői között pedig sokak mellett ott találjuk Barát Endre, Pór Dezső, Radnóti Miklós, Zsadányi Oszkár és Zsolt Béla nevét is. Antológiánkban való szerepeltetését azért ítéltük fontosnak, mert dokumentálhatóan bizonyítja, hogy a zsidóság tárgyilagosan gondolkodó rétegei számára mindvégig nyilvánvalóak és példaszerűek voltak Szabó Dezső antifasiszta, német- és nyilasellenes erőfeszítései. Sőt, ez az írás az egyik legszebb dokumentum rá, hogy ezen megtépázott, megalázott, fizikailag és lelkileg tönkretett zsidóságot képviselő Gáspár László kifejezetten annak tulajdonítja az elszenvedett eseményeket, hogy a magyar közélet irányítói és a közgondolkodás felelősei nem hallgattak Szabó Dezső intelmeire már a húszas évek közepétől kezdve!

 

 

*

 

 

Yrjö Liipola: Szabó Dezső

 

Vándoréveim I. kötet 319-328. oldal 1956. Werner Söderström Osakeyhtiö (WSOY) Kiadó, 348 oldal. Az idézett részletet finnből magyarra fordította dr. Szepesy Gyula. Maga a teljes önéletrajzi regény nem olvasható magyarul.

 

Yrjö Liipola, a neves finn szobrászművész a két háború között Magyarországon tanult, huzamosabb ideig élt itt, magyarul jól beszélt és Szabó Dezső ismeretségi körébe tartozott. Szabó Dezsőn kívül tulajdonképpen az egész ún. népi írók táborával is kapcsolatban állt, a Magyar Élet például elismerő hangon írt művészetéről. Tudomásunk van róla, hogy lefordíította finnre Az elsodort falut, de hogy mi lett a fordítás sorsa, nem sikerült kideríteni. Yrjö Liipola a II. világháború éveiben tért vissza Finnországba.

 

 

*

 

 

Erdei Sándor: Szabó Dezső

 

Erdei Sándor: Gondolkodni jó. Kiadta a Makói József Attila Múzeum, Makó, 1986. 273-316. oldal.

 

Erdei Sándor (1915-1984) rendkívül szimpatikus alakja a felszabadulás utáni magyar irodalomnak. Őszinte szókimondása és a magyarság sorskérdései iránt fogékony szociális érzékenysége kiemeli őt kortársainak többsége közül. A Szabó Dezsőről írott tanulmánya nemcsak terjedelmében, de sokkal inkább jelentőségében is figyelemre méltó: Erdei Sándor saját átélt munkásmozgalmi múltjának és tapasztalatainak objektív tükrében, tényszerűen mutat rá, hogy Szabó Dezső írásainak és előadásainak milyen kardinális jelentőségük volt a baloldali mozgalmak kialakulásában, sőt a kommunista mozgalom berkeiben is. Erdei rámutat, hogy Szabó Dezső átütő írásainak és szónoklatainak köszönhető, hogy a hazai közérzület és gondolkodás sohasem vált fasisztává, és az ország nem hullott bele teljes tehetetlenségével a fasizálódó szélsőjobb csapdáiba, hogy az önálló gondolkozásra képesek mindig is ellenszenvvel figyelték az egyre fokozódó germanizálódás jeleit.

 

Érdemes tudni erről a kiváló írásról azt is, hogy egy 1957-ben tervbe vett Szabó Dezső elbeszélés kötet előszavaként írta meg Erdei. Azután a politikai események más fordulatot vettek és a novella válogatásból nem lett semmi: a szilencium, ami Szabó Dezső körül a Rákosi korszakban elkezdődött, 1956 után is folytatódni kényszerült. Illetve, a kép árnyaltabb megértéséhez tudni kell, hogy közvetlenül az 56-os események után – pontosabban 1957-ben – volt egy valamiféle tiszavirág életű Szabó Dezső reneszánsz. Ekkor, nagyon rövid ideig úgy tűnt, hogy az írót újból rehabilitálják, ennek egyik jele volt a tervezett elbeszélés kötete, valamint a ténylegesen meg is jelent Feltámadás Makucskán kötet („Vidám könyvek” sorozat). Ezen utóbbit Tóbiás Áron szerkesztette, amiért őt is, akárcsak jelen tanulmányáért Erdei Sándort, állásából felfüggesztették, és rendkívüli módon meghurcolták. Ugyanis Erdei Sándor írása 1957-ben az akkor meginduló Kortárs-ban napvilágot látott és magára vonta a hivatalos kultúrpolitika irányítóinak haragját.

 

 

*

 

 

Simonyi Imre: A hazáról az utolsó szó jogán

 

A gyulán élő kiváló költő (szül.: 1920) verse 1978-ban íródott, első publikálására az Élet és irodalomban került sor 1979-ben, kötetben pedig 1984-ben a Két szerelemben, majd 1986-ban a Különvéleményben volt olvasható. Simonyi Imrét eredeti hangú, megszenvedett költeményei, átérzett, fájdalmasan átélt magyarsága a kortárs költészet legjelentősebbjei közé emelik.

 

 

*

 

 

Száraz György: Kő a sodrásban

 

Száraz György: Történelem jelenidőben, Magvető Könyvkiadó, Bp., 1984. 170-174. oldal.

 

A korán elhunyt (1930-1987) kimagasló társadalomtudós és szerkesztő 1979-ben – Szabó Dezső születésének centenáriumára – írta a cikket, amely először az Élet és Irodalom hasábjain jelent meg. Ez az írás is már jelezte azt a fordulatot, amely 1979-cel vette kezdetét és amelynek hatására Szabó Dezső körül kezdett olvadni a jég. A tekintélyes publicista ezzel az írásával is a Szabó Dezső életművét hermetikusan elzárni akaró irodalmi szemlélet és kultúrpolitika időszerűtlenségére mutatott rá és maga is elősegítette, hogy a nagy író értékelése körül változás álljon be közgondolkodásunkban.

 

 

*

 

 

Huszár Sándor: Az elsodort író

 

A Hét (A szocialista művelődési és nevelési tanács társadalmi-politikai-művelődési hetilapja), Bukarest, 1981/20., 21., 22. számok.

 

A korábban Bukarestben élő magyar nemzetiségű író (szül.: 1929) Kolozsváron született, ma Magyarországon él. Létrehozója és 1984-ig főszerkesztője volt A Hét-nek, amely háromrészes folytatásban 1981-ben közölte ezt a kimagaslóan értékes tanulmányt. (A megjelenés dátumai 1981. május 15., 22., 29.)

 

Huszár Sándor írása nagy jelentőségű, mert a tisztán és mélyre látó tanulmányok sorába tartozik. Értékét növelte, hogy A Hét-beli megjelenésénél felkutatták és fotókkal illusztrálták Szabó Dezső korabeli kolozsvári lakóhelyeit. A tanulmány később újra megjelent Huszár válogatott tanulmánykötetében: Honnan tovább? Kriterion Kiadó, Bukarest, 1984.

 

 

*

 

 

Budai Balogh Sándor: Szabó Dezső és Kodály Zoltán barátsága

 

Az írás szerzője, Budai Balogh Sándor (1919-1990) a legtekintélyesebb és legképzettebb Szabó Dezső kutató, a Szabó Dezső Emléktársaság alapító elnöke. Rendszeresen publikált az elmúlt három évtized folyamán Szabó Dezső életrajzának és életművének minden elképzelhető témakörében. Kutatói és adatgyűjtő munkája olyan kiterjedt, mennyiségileg és minőségileg olyan alapos volt, hogy Budai Balogh Sándor szinte egymaga képviselte és pótolta be azt, amit az arra hivatott intézményeink elmulasztottak. Így számtalan, azóta már pótolhatatlan értékű adat és dokumentum birtokába jutott. A Szabó Dezső-kutatás még a 60-as években sem volt veszélytelen „hobby”, amiért is a szerzőt hosszú éveken át érték zaklatások és sérelmek, sőt: börtönbüntetésben részesült! Közel negyven újságpublikációja – köztük tekintélyes akadémiai szakfolyóiratok is találhatók -, egy könyve (Vadvizek futása, 1984), előadásai, interjúi fémjelzik tevékenységei körét. Archívum értékű gyűjteménye (fotók, kéziratok, levelek, műalkotások) valamint sok ezer tételes cikkgarnitúrája szükségszerűen predesztinálta őt a megjelenés alatt álló Szabó Dezső műveinek bibliográfiája című nagy jelentőségű kultúrpolitikai kötet összeállítására. Ezen régen várt munka sajtó alá rendezését és kiegészítését közvetken munkatársával, Hartyányi Istvánnal végezte haláláig. Jelen írása a Confessio 1982/1. számában jelent meg (109-111. oldal).

 

 

*

 

 

Kovács Zoltán: Szabó Dezső időszerűsége

 

Kovács Zoltán dr. eredeti hivatását tekintve jogász (szül.: 1914), Szabó Dezső életművével évtizedek óta foglalkozik. E tárgyban nyomtatott publikációi elszórtan megjelentek folyóiratokban, de előadások ill. vitaestek szereplőjeként is sokat tett azért, hogy a szélesebb köztudatban is egy reális, valósághoz közelítő Szabó Dezső-kép alakulhasson ki.

 

Ezen tanulmánya, mely a nyolcvanas évek elején született, antológiánkban olvasható először.

 

 

*

 

 

Gróh Gáspár: Ellentmondásos tűnődések Szabó Dezsőről

 

Alföld, 1987/5. 43-53. oldal.

 

Gróh Gáspár (szül.: 1953) irodalomtörténész. Itt közölt tanulmánya egy kultúrpolitikailag is jelentősnek tekinthető vita egyik hozzászólása. A vita kiváltó előzménye Király István professzor három egymást követő folytatásban megjelent tanulmánya volt (Alföld, 1986/9., 10., 11. számok). Király István célja kétségtelenül üdvözlendő indíttatású volt: Szabó Dezső részleges rehabilitálását, a Nagy Péter által évtizedek óta egyszemélyi jogként bitorolt Szabó Dezső-értelmezések megkérdőjelezését jelentette. Ebben – és csakis ebben – az értelemben Király István tanulmánya elősegítette a Szabó Dezsővel kapcsolatos irodalmi tisztánlátás kialakulását. Az Alföld szerkesztősége összesen 6 hozzászólásnak adott helyet ezt követően a folyóirat egymást követő számaiban. Ezek közül választottuk ki Gróh Gáspárét, mint a legsikerültebbet.

 

 

*

 

 

Jász Viktor: Gondolatok egy Szabó Dezső-vita után

 

Jász Viktor: (szül.: 1940) írása – akárcsak az azt megelőző – az 1987-ben kialakult Alföld-vita egy megnyilvánulása. A szerző a következő jegyzettel látta el tanulmányát: „Ezt a cikket 1987 őszén írtam az Alföld-vita után, egy Szabó Dezsőről rendezett vita által keltett utórezgésként, melyen Király István is részt vett; kiadására akkor nem gondoltam. Most, hogy mégis lehetőség nyílik közzétételére, megrövidítve és átfogalmazva, de a lényeget nem érintve bocsátom az olvasók elé. Ha valaki megbántva érzi magát, attól ezúton kérek elnézést: nem volt szándékomban.”

 

 

*

 

 

Bertha Zoltán: Megjegyzések a Szabó Dezső-kérdéshez

 

A Debrecenben élő fiatal irodalomtörténész, országgyűlési képviselő első önálló tanulmánykötetében jelent meg az írás. Újszerű, merész észrevételeit, premisszáktól mentes, tárgyilagos téma megközelítése kiemelt jelentőségűvé emeli a tanulmányt. (Bertha Zoltán: A szellem jelzőfényei, Magvető Kiadó, Budapest 1988. [JAK Füzetek 34.] 39-50. oldalak.)

 

 

*

 

 

Borbándi Gyula: Szabó Dezső és a nyugati emigráció

 

Borbándi Gyula (szül.: 1919) a „fordulat évében” kényszerült elhagyni Magyarországot, azóta emigrációban él, Münchenben talált otthonra. Jogi doktorátusa van, a Szabad Európa Rádió szerkesztőségében dolgozott és részt vett a Látóhatár munkájában, majd 1958-tól az Új Látóhatár felelős szerkesztője. Minőség tiszteletének és higgadt, kiegyensúlyozott szerkesztői erényeinek meghatározóan fontos szerepük volt abban, hogy több mint négy évtizeden át ez a folyóirat az emigrációs magyarság legtekintélyesebb fórumaként, folyamatosan megjelenhetett.

 

Ezt a tanulmányát Borbándi Gyula antológiánk számára írta. A cikkben emlegetett Kardos Talbot Béla (1902-1974) lelkes Szabó Dezső-kutató volt: gyakorlatilag ő maga volt a Washingtonban működő „Szabó Dezső Emlékbizottság”, amely halálával meg is szűnt létezni.

 

 

*

 

 

Szőcs Zoltán: A Magvető

 

Szőcs Zoltán (szül.: 1951) Szabó Dezső életútját, műveinek esztétikáját, etikáját, politikumát és hatásait hosszú évek óta kutatja. A Szabó Dezső Emléktársaság egyik létrehozója. Szerkesztő (Hunnia, Havi Magyar Fórum).

 

Jelen írása 1989-ben, antológiánk számára született.

 

 

 

[Szőcs Zoltán: SZABÓ DEZSŐ EMLÉKKÖNYV (1993.), 212-219. o.]