Ez alatt a négy év alatt elszigeteltsége hermetikussá záródik: publikációs lehetőségei nincsenek, egzisztenciális gondjai nőnek, és még előadásait is szüneteltetni kénytelen. 
1930. január 25.: A Genius kiadóval szemben folytatott pereskedédének főtárgyalása: a bíróság a kiadó javára foglal állást. A per lefolyása alatt a BMT testületileg szimpátia-tüntetést szervez Szabó Dezső mellett. A döntés ellen fellebbezett. 
1930. január 30.: Költözni kényszerül. Új címe: II. Orgona u 8. II. em. 
1930. március 22.: A MUNKA JOGÁÉRT, cikk az Előőrsben. 
1930. március 24.: A FÁJDALOM HALÁLA, cikk A Reggelben. 
1930. április 7.: NOÉ UTOLSÓ BÁRKÁJA, cikk A Reggelben. 
1930. április 8.: A SZOBOR ADY, Esti Kurír. Ebben az írásában reagál arra, hogy a Kerepesi temetőben felavatták a Csorba Géza alkotta Ady-síremléket. 
1930. április 14.: ARS POETICA, cikk A Reggelben. 
1930 májusára közben "leleplezi magát": már csak tréfál a "Coriolánuszi pofon" gondolatán és mindazokon, akik egy percig is el tudták hinni. Rámutat: ez a Gheorghe Mille-ügy is, akárcsak az őt megelőző Fellner-ügy csupán a magyar társadalom önismeretét, igazi arcának feltárását volt hivatva szolgálni, éspedig sajnálatosan túl jó sikerrel. 
Ebben az időben kap hivatalos választ előző évi nyugdíjazási kérvényére is: kérelmét elutasítják ugyan, de jelentősebb havi "kegydíjat" kiutaltak részére. Ezt viszont ő utasítja el. Napjait szinte kizárólag a Philadelphia kávéházban tölti, ahol bemutatják neki az ifjú Tamási Áront. Barátilag fogadja; két évvel ezelőtti sajtóvitájára nem látszik emlékezni. 
1930 nyaráról nincsen adatunk, lehet, hogy végig a fővárosban maradt. 
Közben megromlik viszonya a BMT-vel: noha titkára lévén még 1928-ban eladta nekik a MEGERED AZ ESŐ kiadási jogát, most mégsem hajlandó számukra a kéziratot leadni. Illetve, amit átadott, az befejezetlen. Az egyre nyúló vitát a BMT vezetői 
1930 novemberében bíróság elé viszik. Újabb per elé nézhet. 
Az esztendő előrehaladtával egyre sötétebb napok, hónapok és évek közelednek felé. 
1931. január 26.: "Szabó Dezső elégette minden írását, nem ír többet egy sort sem, egyedül Al Caponéban bízik és csak szomszédja farkaskutyáját szereti..." -- így ír róla A Reggel, s egyben hű képét is adja kilátástalan helyzetének. 
1931. március 1.: Mostani lakását is feladni kényszerül és rövid időre újból a vérmezői Bellevue Szállóban, valamint az Esplanad Szállóban (III. Zsigmond u.) lakik. 
Mivel kávéházi törzshelyén az őt felkereső újságíróknak rendszeresen nyilatkozik, bizonyos rálátást kaphatunk hangulatát illetően. Jellemző az a levél is, melyet Varga Zsigmondhoz küldött Párizsba: arra kéri, keressen neki "első segédi" állást Párizs valamely könyvkereskedésében vagy bármely vállalatánál akkora fizetéssel, hogy abból meg tudjon élni. 
1931. március 24.: Sikerül lakást találnia a II. Csalán u. 29. alatt. Itteni "csatárkadűlői" lakása a nyomor és a nélkülözés nyilvánvaló jegyeit hordozza. Végre rászánja magát és "befejezi" a MEGERED AZ ESŐ kéziratát, amikor 
1931. május 5-én megírja annak Előszavát, így elhárul az akadály a megjelenés elől. 
1931. július: A NÉMETSÉG ÚTJA címmel nagy tanulmányt közöl a Magyar Élet (szerkeszti: Kádár Lehel) 1. és egyben utolsó számában. Ugyancsak itt jelenik meg először négy évvel ezelőtt írt színdarabja, AZ ELÍTÉLTEK is. 
1931. szeptember 1.: Elkezdi írni a KARÁCSONY KOLOZSVÁRT. 
1931. szeptember 6.: "Teljesen megvert, fáradt ember vagyok, aki beismeri, hogy minden vonalon csatát vesztett." -- nyilatkozik az Újságban. 
1931. szeptember 17.: Megírja a MEGERED AZ ESŐ Utóbusulás-át. 
1931. október 23.: Befejezi a KARÁCSONY KOLOZSVÁRT. Hosszú évek óta ez az első kisregénye, melyet kompletten befejezett. 
1931 őszén nagy huzavona után végre megjelenik a MEGERED AZ ESŐ a BMT kiadásában. 
1931. november 11.: TOLDI MIKLÓS SZOMORÚSÁGA (elbeszélés). Úgy tűnik, a magány és a mellőzöttség csak növeli dacát és munkakedvét, mert az év második felében nagyon termékenyen dolgozik. Alighogy befejezte előző kisregényét 
1931 végére elkészül a FELTÁMADÁS MAKUCSKÁN kéziratával is. 
1931. december: Ő maga nyújt békejobbot a vele szemben még mindig félszeg Tamási Áronnak. Kolozsvárra vágyik. Egyre nagyobb intenzitással fordul saját múltja felé: érezhetően kikívánkozik már belőle legnagyobb műveinek egyike, az ÉLETEIM, de még nem kezd hozzá. 
1932 elején nagy vitába keveredik szállásadójával, melynek eredményeként 
1932. február 1-én a Magyar Hétfőben nyílt levélben tiltakozik a népjóléti miniszternél azok miatt az életfeltételek miatt, melyek között alkotni kénytelen, és 
1932. február 6-án lakást változtat. Új címe: II. Trombitás u. 12. II. em. 
1932. március 25-én: "Egy láda optimizmust tartok raktáron és úgy dolgozom, mint egy gőzgép." -- nyilatkozza a Társadalmunknak. 
Egyáltalán úgy tűnik, hogy egy tudatos ellenállást fejt ki sorsának kietlenné válása ellen: szinte hencegő, csakazértis-stílusban, túlhangsúlyozott erővel és egészséggel felvértezettnek mutatja be magát: mivel saját sorsát mindig is azonosnak tartotta az egyetemes magyarság sorsával, nem engedheti meg sem az elbukás, sem a reménytelenség luxusát. Mivel hite szerint benne a magyarság győz az ő győzelmeivel és veszít az ő bukásaival, nem győzi hangoztatni töretlen életkedvét: 
1932. április 24.: RESURREXIT... címmel nyilatkozik a Magyar Hírlapnak. 
Az esztendő folyamán szinte csak segélyekből él: a Vöröskereszttől is kap támogatást, de olvasói, vidéki hívei is küldenek neki élelemcsomagokat. A Philadelphia kávéház tulajdonosa is korlátlan hitelben részesíti, kosztoltatja: a Szabó Dezső jelenléte okozta reklám sokszorosan kifizetődik neki. Hogy némileg javítsanak anyagi elesettségén a Magyar Nemzeti Múzeum Barátainak Egyesülete formálisan megveszi tőle az ÉNEK A RÉVBEN című befejezetlen regény csonka kéziratát és az OSZK-ban letétbe helyezi. Munkakedve továbbra is töretlen, mert 
1932 őszén megírja A KÖTÉL LEGENDÁJÁ-t. 
1932. november 13.: "Egy hónap óta bezárt lakásban éhezik Szabó Dezső" -- tudósít az Újság. 
1932 végén megjelenik a FELTÁMADÁS MAKUCSKÁN (Saturnus könyvek). 
Valószínűleg megélhetési gondjain szeretne enyhíteni Papp Jenő a Magyar Úriasszonyok Lapja szerkesztője, amikor -- szembeszállva a Szabó Dezső körül mesterségesen kialakított országos szilenciummal -- felajánlja neki, hogy rendszeresen írjon a lapba. Összesen 18 írása fog megjelenni itt, és lényegében ez az első, bár nagyon gyenge jele is annak, hogy olvad a jég körülötte. 1933-ban nem is publikál máshol. 
1933. január 10.: TENGER ÉS TEMETŐ (elb.), 
Magyar Úriasszonyok Lapja. 
1933. március 1.: AZ ELFELEJTETT ARC (elb.), 
Magyar Úriasszonyok Lapja. 
1933. április 20.: A JÓ ISTEN MALACA (elb.), 
Magyar Úriasszonyok Lapja. 
1933. május 1.: Költözik. Új címe: XI. Törcsvár u. 24.
(A villa I. emeletét bérli. Pontosan két évig fog itt élni.) 
1933. május 17.: Kúriai végítélettel elveszíti a Genius kiadóval szemben indított perét: úgy tűnik, örökre le kell mondania saját, vagyonokat fialó életművének minden anyagi hasznáról. Az immár 4 éve tartó per ítélete rendkívül lesújtja és felbőszíti egyben: a verdiktben az uralkodó zsidó pénztőke és a teremtő magyar szellem örök viszonyának szimbolikus értelmét látja. De nem adja fel az ítélet után sem. 
1933. július 1.: KÉT ÁRVA (elb.), Magyar Úriasszonyok Lapja. 
1933. augusztus 10.: A JÓ BITANG (elb.), Magyar Úriasszonyok Lapja. 
1933. szeptember 1.: ÉLETEMBŐL (elb.), Magyar Úriasszonyok Lapja. 
1933. szeptember 16.: Interjút ad a Társadalmunknak, ebből megtudjuk, hogy annyi pénze sincsen, hogy kávéházba menjen és azon a szalonnán és feketekávén él, amit tisztelői juttatnak el hozzá. 
1933 őszére elkészül A MOSOLYGOK című novelláskötet. Ennek címe és tartalma egyaránt dacos szembenállás a rideg valóság realizmusával szemben.
1933. november 1.: SZÍTÁSÉK ÉLETNAPJA (elb.), Magyar Úriasszonyok Lapja. 
1933. november 10.: MAGYARSÁG. PROGRAM AZ ELKÖVETKEZŐ ÉVTIZEDEKRE 4 év óta először előadást tart a Zeneakadémián. 
Úgy tűnik, lassú változás kezd beállni körülötte. Egyre inkább visszatalál a közéletbe, saját helyébe és szerepébe: látni a fényt az alagút végén. 
1933. december 1.: FERENC TIVADAR HALÁLA (elb.), Magyar Úriasszonyok Lapja. 
1933. december 20.: AZ ÉN KARÁCSONYESTÉIM (elb.), Magyar Úriasszonyok Lapja.