In memoriam
Szabó Dezső
AZ ELSODORT ÍRÓ
(Nap Kiadó, 2002.)


(II.) FILOZOPTER A POLITIKÁBAN

HEGEDŰS LORÁNT

Az elsodort irodalom

[…] Veszek egy elsodort magyar írót. Őserejű stiliszta, a tehetség tehát nem hiányzik belőle, és mégis, sem a közönség nincs vele megelégedve, sem ő a közönségével. Mit mutat a górcső nála s általa irodalmi nyavalyánkról? Nézzük csak.

Ennek a tehetséges írónak, akit a keresztény árfolyam (kurzus) magáénak vallott, azt vetik szemére, hogy egyik szélső politikai irányból a másikba csapott át. Politikai bukfencei valóban furcsák. De miért vár a közönség politikai következetességet egy írótól, mikor maguk politikusaink is folyton bukfenceket vetnek? Mi, írók sem kérjük számon egyes nagyurak helyesírási hibáit és nem mutatjuk be azt a töméntelen nyelvi gyarlóságot, mely majdnem minden politikai nyilatkozatban úgy hemzseg, mint pondró a sajtban. Amellett ne feledjük el, hogy az irodalmi műnek nagyon kevés köze van magához az íróhoz, hiszen ezen az alapon Beethoven szimfóniáit nem hallhatnók, mert ő süket volt. A baj tehát nem itt van.

Előbb már mondtam, hogy ez az író nincs megelégedve önmagával. Félreismert titánnak képzeli magát, akinek ezért mindenkivel hadakoznia kell. Úgy látszik, közeledünk a baj gócához. Bár sohasem láttam magát az írót, annyit tudok róla, hogy mint a konzervatív kurzus tagja, a szociáldemokrata párt lapjában ellenem támadást indított a keresztkérdés miatt (ami most mellékes), de amelyet így kezdett: „Te, Loránt jobbágy, én írófejedelem megtiltom neked, hogy többet írj!” Nem panaszkodom, mert hiszen nagyon jó társaságba kerültem; az illető író szerint Ravasz László püspök nem tud prédikálni, Pekár Gyula műveletlen filkó és Herczeg Ferenc Budakesz püspökfalatja, de azt hiszem, ezzel rájöttem a szimptómára, amely a betegséget mutatja. Ha minden író maga akarja megállapítani, hogy tehetség-e vagy nem, akkor szétszakad az irodalom. Mert mi következik ebből? Miután így mindenki magát tartja tehetségesnek, lassanként elképzeli, hogy a magyar irodalom voltaképpen két részre oszlik, tudniillik őelőtte és őutána, hogy Árpád csak azért jött be, hogy ezer év múlva ez az író megszülethessék, s hogy ennélfogva mindenki, aki még az irodalomban rajta kívül pályázik, onnét kikergetendő. […]

Pesti Hírlap, 1929. augusztus 4.

(In memoriam Szabó Dezső – AZ ELSODORT ÍRÓ

[Nap Kiadó, 2002.], 182. o.)