In memoriam
Szabó Dezső
AZ ELSODORT ÍRÓ
(Nap Kiadó, 2002.)


(I.) AZ EGÉSZ EMBERÉRT

BALÁZS BÉLA

Napló

1918. szeptember 27.

[…] Szabó Dezsővel találkoztam, aki az országban való sokféle hányattatása után, végre a lőcsei reáliskolában (melybe én jártam) állapodott meg. Onan is küldené már tovább az igazgató és a tanári kar, de úgy látszik, „alispáni körökben” kedvelik. A méltóságos alispánné műveltebb és inteligensebb asszony (édesanyám tanította valamikor angolra), és tetszik neki, hogy Szabó esténkint a „promenádon” sétál, és diskurál a diákokkal. „Felülről” leintették az igazgatóékat. Ezúttal örülni kell a jó magyar megyei viszonyoknak. Szabó Dezső még a régi fantaszta. De már kezd hiú lenni, és túlságosan fontos neki a siker. Nem volna egyébként semmi baj, és másodszor rokonabbnak érzem, sok ízlés- és nézetletérés ellenére, mint ifjabb barátaimat. De mint hallom, ő is azt mondta Molnárnak, hogy „affektálok”, és menthetetlen pozőr vagyok. Írásaimban is. Csodálatos.

(In memoriam Szabó Dezső – AZ ELSODORT ÍRÓ

[Nap Kiadó, 2002.], 58. o.)