In memoriam
Szabó Dezső
AZ ELSODORT ÍRÓ
(Nap Kiadó, 2002.)


(I.) AZ EGÉSZ EMBERÉRT

KASSÁK LAJOS

Egy ember élete

[…] Pestről utánam küldték Szabó Dezső Nincs menekvés című első könyvét. Vidéki nyomda olcsó tákolmánya. És a tartalmával sem vagyok megelégedve. Ezzel a munkájával mintha leleplezte volna magát előttem Szabó Dezső. Romantikus, szentimentális kis regény. Nincs meg benne az a bátor kiállás, ami a cikkeiben annyira imponál nekem. Szerkezetében rendezetlen, világszemléletében kaotikus, stílusában nem annyira gazdag, mint inkább tele van hemzsegő frázisokkal. A MA-ban megírtam róla szigorú véleményemet.

Nemsokára levelet kaptam Szabó Dezsőtől, amiben azt írja, hogy ez a könyve fiatalkori munkája, s azért adta ki, hogy túllegyen rajta. Egy elkeseredett vidéki tanár árnyképét látom magam előtt. Ilyen lehet Szabó Dezső, gondolom. Mosakodásnak talán jó ez a levél, de felfogásom szerint az író csak azt adhatja művében, ami emberi lényege. Ez a könyv Szabó Dezső emberi tisztátalanságát hozta el nekem, s ezután mindenesetre más szemmel nézek feléje, mint ahogyan ezt eddig tettem. Én is írtam szentimentális, romantikus verseket, de volt annyi erőm, hogy azokat eldobjam anélkül, hogy könyben megjelentetném. Lehet, hogy most sem ér semmit, amit írok, de ezekért a munkáimért tudatosan vállalom a felelősséget. Ezt tudom csinálni, mert ilyen vagyok. Sok mindent elhagytam a múltamból, és nagy igényességgel indulok a jövő felé. És itt ez az áldott környezet kiváltja belőlem a lélek gazdag termését.

[…]

(In memoriam Szabó Dezső – AZ ELSODORT ÍRÓ

[Nap Kiadó, 2002.], 54. o.)