Budai Balogh Sándor:
Szabó Dezső a húszas évek közepén (1925-1927)
Cikkei, előadásai, levelei
1925 március elején érkezett Szabó Dezső Szegedre. Párizsból jött, de előzőleg végig barangolta Olaszországot. Közel hat hónapot tartózkodott akkor külföldön. Szegeden mindössze két hónapot töltött, három előadást tartott Adyról, Petőfiről, Jókairól és cikkírója lett a Szeged című lapnak. Hatalmas feltűnést keltett a Tisza-parti városban. Juhász Gyula nagy szeretettel köszöntötte az országos hírű és nevű írót, aki a Tisza-szállóban étkezett – rövid ideig lakott is – és autogramot adott könyveire, fényképeire. Miután a Szegedben megjelent Szabó Dezső Ellenforradalom című cikksorozata, a lapot betiltották. A rendszer „aktuális lovagjai” nem tűrték el a sajtó támadásait. Az említett cikksorozatban bemutatta és leleplezte a „görénykurzus” alakjait, ravaszkodó politikáját, fondorlatait. Szabó Dezső tehát ismét „feketelistára” került. Következmény: az író 1925. május 11-én vonatra ült és a fővárosba utazott. Bőröndjében majdnem kész regénye a Segítség! És novella-összeállítása várta a nyomdafestéket. Utóbbi később a Tenger és temető címet kapta. A Segítség!-en Szegeden is sokat dolgozott; a novella-csokor elsősorban Olaszországi utazásának vízióit tartalmazza – kiválóan.
Az inkriminált cikken kívül számos írása és nyilatkozata jelent meg a Szegedben és más lapokban. Népszerűsége meghatványozódik: fényképei, karikatúrája és neki ajánlott vers jelenik meg – Juhász Gyula költői műve. A Klauzál-téri lakásból küldözgeti szét műveit, és itt születnek az interjúk is, melyek külföldi útjáról számolnak be. Megjelenik Szegeden a Nagyatádi Szabó István nekrológ-tanulmánya és a „szabódezsős” Búcsúzás, mely ragyogó tömörséggel világítja meg az akkori város fény- és árnyoldalait. Innen küldi Budapestre „utólag írt levelek” címmel a még Párizsban költött tárcáit A Reggel főszerkesztőjének Lázár Miklósnak, kihez régi barátság köti. A Csók-tankok és Én vagyok Párizs Bakonya ma is érdekes, élvezetes olvasmányok. (A Reggel 1925. április 14. és április 27.)
Szabó Dezső egy szép levelezőlapját őrzi a Petőfi Irodalmi Múzeum, amelyet ugyancsak Párizsban írt 1925. február 17-én – Ady Lajosnak. A levelezőlap Botticelli – La Vergine col Figlio e Angell nevű festményét ábrázolja.
Nagyságos Ady Lajos főigazgató úrnak Debrecen per Budapest, Hongrie
Kedves Lajos, lepipáltál! Az, hogy Maczuga kollegád bátyádhoz írt levelét kegyetlenül és démonilag közölted, minden ostrom felülmúlja. Olyan hülye szöveget még egyszer talán ő sem tudna írni. Szeretettel üdvözöl Sz. D.
Páris, febr. 17. (PIM. - V. 2347/1.)
Magyarázat: Szabó Dezső nagy előszeretettel és sokszor nevezte Pintér Jenőt Maczugának, a „tanárnak, a hivatalnoknak”, aki tehetség nélkül irodalmi babérokra pályázik. Pintér Jenő, nem kevés szorgalommal, hatalmas terjedelmű irodalomtörténeti sorozatot adott ki, sajátos rendszerezéssel, szerkezettel. Maczuga: egy Szabó Dezső által kreált gúnynév = megtestesítője az ügyes, szorgalmas és hasznos, de önálló gondolkozásra alkalmatlan típusnak. Nem kreatív elme.
Szabó Dezső szegedi korszakában számos nyilatkozatát közölték a helyi lapok, mégis a legtartalmasabb interjúkat a Bácsmegyei Napló (1925. március 22-i) és a budapesti Esti Kurír (1925. március 29.) hozta.
Részlet a Napló cikkéből: „A kurzus és csirkefogói minden keresztre húzott kommunistánál és zsidónál jobban gyűlölnek, mert most Magyarországon a Friedrichek, Wolffok görényszagú uralma büdösödik. Nagyon megvetem és nagyon károsnak tartom azt a zsidózást, ami mostan divatos...”
Az Esti Kurír említett cikkéből: „...naponta tíz órát dolgozom, sokat kószálok a közeli falvak nagyszerű magyarjai között. Itt sok szimpátiára találtam, munkámat nem zavarja senki és a legnagyobb megértő előzékenység vesz körül... Írok-e politikai cikkeket is? Az én közismert irányom nem változott... Ezt a keserves és rám nézve legnagyobb munkát kötelességemnek tartom újra felvenni, kell, hogy a közélet csirkefogóinak lármájában egy tiszta hang is beszéljen a magyarság érdemeiről.”
Rendkívül érdekes az a tárca-novella is, melyet Szabó Dezső Szegeden írt 1925. április 3-án. Trónus a Tiszaparton volt a címe és csak 1948. január 25-én jelent meg a budapesti Esti Szabad Szó-ban. A bevezető pár sor, szerkesztőségi megjegyzés, utal arra, hogy az elbeszélés kéziratát Ostor Győző adta át közlésre. Ostor (Kottner) Győző hosszabb ideig Szabó Dezső titkára volt és így juthatott a kézirathoz. A kifejezetten lírai hangvételű írásban meg-megjelenik az akkori napi politika. „Lesz itt még jövő, lesz itt még jövő!” - viháncolt bennem a vér”. „Beteg az ország és megfogyatkozott a te néped.” „Föld, vért és tejet adó föld, megint bitang lesz a munka s világkoldusa a magyar Ézsau.” „... városban, boltban, iskolában, gyárban a mi gyermekeink számára fog nőni a jövő. Nagyúr, ki adja meg a nagy tartozást a magyar bölcsőknek? ...Nagyúr, mi már megjártuk a vér oskoláját, nekünk már hazug rongyok a vakító szavak.” Így: ilyen egyértelmű, félreérthetetlen mondatok; a rebellis író kiáltásai. Akkor senki nem vállalta kinyomtatását...
Az említett Búcsúzás című cikk, mely a Hétfői Rendkívüli Újság (Szeged) 1925. május 11-iki számában jelent meg, rejtve ugyan és sokat sejtetve Szabó Dezső szegedi nő-ügyeit is bemutatja, miután köszönetet mond az író a szegedi földnek, az újszegedi szépséges kerteknek és a Tiszának:
„Jók voltak hozzám a szegedi csirkék, a szegedi jércék, a szegedi tyúkocskák...” - írja cikkében Szabó Dezső, miután a Szegedi Újságban hasonlóan nyilatkozott: „...ha kis bakfiskák néha feltáncolnak hozzám egy kis gágogásra, azt nagy köszönettel veszem.”
Nem lehet tudni, hogy az akkor negyvenhat éves Szabó Dezsőt hány „gágogó” kereste fel, de számuk jelentős lehetett, ha ezért köszönet illette őket...
A fővárosba történt megérkezése után Szabó Dezső a régi törzshelyére a budai Philadelphia-kávéházhoz hajtatott. A házban, I. Alagút utca 1. II 2. sz. alatt, ideiglenesen – három napig – szobát vett ki. 1925. május 15-től már az I. Aladár utca 24. sz. ház első emeletén lakik (ma Asztalos János u. 24.), de mindössze egy hónapig és nyolc napig. A következő lakása a II Fillér u. 50. számú házban volt, a manzárd részen. Itt két szobát bérelt és itt fejezte be a Segítség! című regényét? A Rókus-hegyen, 1925. október 17-én. Ebben a lakásban élt és dolgozott 1925. november 24.-ig, tehát kerek öt hónapig. Innen utazott haza Kolozsvárra, majd Párizsba. Kolozsváron meglátogatta idős, beteg édesanyját – akkor látta utoljára. 1925. december 20-án egy hónap után érkezett vissza Budapestre. Ezúttal a Vérmező mellett Bellevue-szállóban vett ki szobát, ahol 1926. március 1-ig lakott.
Közben Szabó Dezső nem volt tétlen. Lényegében ott folytatta, ahol Szegeden abbahagyta. A reánk maradt megállapodást 1925. július 23-án kötötte a Thália Hangversenyigazgatósággal, Bán Zoltán igazgatóval. (MTA. Kézirattár. Ms. 4765/30. sz.) Előzőleg három előadást tartott a régi képviselőházban.
Megállapodás
Budapest, 1925. július 23.
Melyet SZABÓ DEZSŐ úr és Thália hangverseny és művészeti vállalat a mai napon következő feltételek mellett kötöttek:
Szabó Dezső úr 3 azaz három előadást tart a Thália rendezésében 1925. október első napjaiban a Thália által megállapítandó tetszés szerinti teremben előreláthatólag a Zeneakadémia nagytermében.
A 3 előadásért esténként 5 millió azaz ötmillió vagyis összesen 15.000.000.- azaz Tizenötmillió korona honoráriumot fizet a Thália mindenkor az előadás estéjén Szabó Dezső úr kezeihez. Fenti honoráriumokra Szabó Dezső úr 3.000.000.-azaz három millió korona előleget vett fel a Thália hangversenyirodától, mely összeg 1 millió korona részletekben esténként levonandó.
Szabó Dezső úr kötelezi magát, hogy a szóban lévő előadások megtartása előtt más előadást nem tart.
Amennyiben Szabó Dezső úr betegsége vagy hatósági betiltás folytán az előadások elmaradnának, az előleg visszafizetendő. Semmi más okból az előadások le nem mondhatók, csak közös megegyezéssel.
CONCERTDIREKTION
THÁLIA
HANGVERSENYIGAZGATÓSÁG
(bélyegző)
Bán (aláírás)
Az előadások megvalósultak. A Thália meghirdette a két fővárosi lapban is. Az Esti Kurír-ban 1925. október 1-jén; az Újság nevű lapban 1925. okt. 3, okt. 6, okt. 7, okt. 8, okt. 9, okt. 10.-én jelent meg a hirdetés. Ezekből tudható, hogy Szabó Dezső a Zeneakadémia nagytermében 1925. október 3, 7, és 10-én tartotta meg előadásait, esténként ” 9 órai kezdettel.
Az is olvasható a Szepesi Hiradó-Szepesi Hírlap 1925. szeptember 26-i számában, hogy mi lesz Szabó Dezső témája. (A megadott témákon kívül más is volt).
Az első előadás: Szent István, Katona, Széchenyi, Arany, Ady.
A második: Az elsodort falu, a Csodálatos élet és a Segítség!-ről.
A harmadik: A mai magyar irodalom kritikája.
Az előadásokról – igen kedvezően – csak a baloldali és radikális lapok számoltak be. A kormánylapok mélyen hallgattak. Magyarázat: ezek a sajtóorgánumok akkor már régen kiközösítették Szabó Dezsőt, nem viselték el a tükröt, melyet arcuk elé tartott. Meg hajlongtak a hatalmasságok előtt.
Az első budapesti publikáció 1925. december 10.-én jelent meg az akkori Magyar Hírlap hasábjain. A lapot Rooz Rezső szerkesztette és szellemében folytatása volt a Purjez Lajos által nagyszerűen szerkesztett Világnak. Tehát radikális, ellenzéki újság volt.
Először a Segítség! Regény előszava jelent meg. Azon a napon, amikor a könyv is az üzletekbe került. Gyorsan kinyomták, hiszen a Genius könyvkiadóval csak december elején kötött Szabó Dezső szerződést. Jó üzletet szimatolt a könyvkiadó – olvasva a kéziratot. A szerző neve és Az elsodort falu példátlan sikere megtette a magáét. A Segítség!-ért is sorbanálltak – akkor Szabó Dezsőtől mindenki szenzációs leleplezéseket várt. Ezért újabb és újabb kiadásokat ért meg a mű: az olvasó tudta, hogy a regény szereplői tulajdonképpen kiket ábrázolnak: aktuális politikai és társadalmi személyeket.
Hát hogyne tetszett volna a könyv a Horthy-Bethlen berendezkedés, „konszolidáció” idején, mikor az előszóban ez olvasható:
„... Nekem nem az a magyar, aki élvez, aki kizsákmányol, aki élősködik. Nekem az a magyar, aki dolgozik. Aki hivatalban, iskolában, gyárban, műhelyben s künn a széles mezők barázdáinál csiholja az emberek kenyerét. Nekem a tízezer boldog nem magyar. Nekem magyar: az élet nyolcmillió verejtékes, szomorú gladiátora. Kaput döngető jog, jogot követelő munka, emberi nagy igazságtétel az én magyarságom.”
Két nap múlva, december 12-én, már részletet közölt a Magyar Hírlap a Segítség!-ből. Szabó Dezső – látszott – gyökeret eresztett a lapnál.
Azt, hogy a Magyar Hírlap szerkesztősége és Szabó Dezső között jó kapcsolat alakult ki, jelzi az a cikksorozat, mely 1926. január 18. és február 5.-ike között jelent meg a lap hasábjain – hat közlemény-ben. A cikk-sorozat címe: A frank ügy nyomán volt.
Ma már történelmi tény és bőséges irodalma van az u.n. „frank-ügynek”, mellyel Bethlenék – nagy és széleskörű asszisztenciával – szanálni kívánták az ország gazdaságát. Szabó dezső az újság szerkesztőinek egyetértésével kitűnő alkalmat talált arra, hogy a reakciós, ellenforradalmi politikát boncolgassa és a hamis jelszavakat, a ködösítést leleplezze.
„Hét év óta három fájdalmas probléma szabadít rá a politikai piacra minden felgerjedt éhséget, minden hadonászó szélhámost. Ez a három probléma: az irredenta, a király és a zsidó probléma.” - írja bevezetőjében Szabó Dezső. Majd így folytatja: „... a frankügy csak egyik tünete az egyetemes betegségnek: kiszélesítve a keretet, magát a betegséget és előidéző tényezőit fogom vizsgálni a következő cikkekben. A frankügy és szomorú alakjai csak iskolai példa lesznek tételeim megsegítésére.” A következő közleményekben konkrétabban világítja meg a kérdéseket. Pontosan: a cikksorozatnak sok köze nem volt a frank-ügyhöz, sokkal inkább az 1919 utáni korszakot elemezte, ostorozta Szabó Dezső.
Az „első budapesti publikáció” valóban még Szabó Dezső szegedi tartózkodása idején történt, onnan küldte el két levelét Lázár Miklósnak, A REGGEL főszerkesztőjének. Meg is jelent ez a két tárca április 14-én és 27-én. Érdekességük, hogy Párizsban írta őket Szabó Dezső 1925 februárjában. Egy előadás-sorozatot is tartott az író 1925. június 13, 17, 20-án a régi képviselőházban. A téma: A magyar szellem válsága volt. (Ez tehát megelőzte a Zeneakadémián történt három Thália rendezvényt.)
Közfeltűnést keltett még az a Szabó Dezső-interjú, mely ugyancsak A Reggel-ben látott napvilágot 1925 november 9-én, a Segítség! Regény megjelenése előtt.
„... A magyarkodók, a hazugságból élők és a régi érdekszövetségek csahosai valószínűleg dühvel fognak támadni ellenem, hiszen az ő dühük az én munkáim igazolása...könyvem ellen pornográfia címén fognak eljárást indítani.”
(A kézirat itt megszakad. A szerk. megjegyzése.)
(Kiadatlan)
[Budai Balogh Sándor: „MEGTÖRÖM A VILLÁMOKAT”
– Tanulmányok, írások Szabó Dezsőről (79-84.o.);
Püski – Magyar Líra Bt. - Budapest, 2004.]