Budai Balogh Sándor:

 

Szabó Dezső - a nyelvész

 

 

 

Sokan tudják, hogy Szabó Dezső, az író, pályája kezdetén – századunk elején – főként mint nyelvész szerepelt.

    

1900 őszétől az Eötvös Kollégium lakója. Szabó Dezső egyetemi szaknak a magyar-francia nyelvet és irodalmat választotta. A francia nyelv továbbtanulásának szándéka érthető volt, hiszen akkor már jól tudott franciául.
    

Életrajza szerint: mint harmadikos gimnazista olvasta Daudet „Belle Nivernaise” című művét és hetedikes korában Thiers „Histoire de la Révolution” című művének huszonkét kötetét – eredetiben.

 

(A fénykép nem szerepel a "MEGTÖRÖM A VILLÁMOKAT" c. kiadványban.)
 

 

Az Eötvös Kollégium finnugor nyelvtanára akkor Szilasi Móric volt, aki azonnal fölismerte Szabó Dezsőben a különleges nyelvtehetséget. Az egyetemen a fiatal Szinnyei József és Simonyi Zsigmond adta elő a finnugor nyelvészetet. Az előbbi különösen kegyeibe fogadta a tehetséges fiatalembert, sokszor meghívta magához, és megajándékozta nyelvészeti és finn könyvekkel. Ezenkívül Szabó Dezső eljárt Szinnyei József szemináriumára is, ahol a legjobbak a Kalevalát fordították. Szabó Dezső így vall életének erről a korszakáról: „Egymás után nyeltem el a finnugor nyelveket: finnt, észtet, vogult, osztjákot, zürjént, votjákot, mordvint. Csak a lapp nyelvek maradtak ismeretlenek előttem.”

    

Mulatságos esetként meséli el életrajzában, hogy egy vacsorán, Szilasi Móric egészségére ürítve poharát, zürjén nyelvű köszöntőt mondott. „Amit a felköszöntött tanártól kezdve senki sem értett.” - jegyzi meg Szabó Dezső. Amikor az egyetem pályázatot hirdet a vogul szóképzés tudományos monográfiájának elkészítésére, Szabó Dezső is munkához lát.

    

Közben – 1902 nyarán – akadémiai ösztöndíjjal nyelvjárási kutatásokat végez. A csíki hegyeket választja kutatási területének és Csíkszentdomonkost központnak. A nyelvjáráskutatás eredményeképpen egy tanulmányt írt, amely a Magyar Nyelvőr 32. évfolyamában jelent meg. Simonyi Zsigmond még a Nyelvészeti Füzetek 1903. évi 9. számában is megjelentette. Elmondhatjuk tehát, hogy a tanulmány tudományos körökben osztatlan sikert aratott.

    

Szabó Dezső ekkor teljes erővel a vogul szóképzés monográfiájának szentelte idejét, de francia nyelvtudását is magas fokra emelte. Egy 1903-ban megjelent francia nyelvű antológiában - „Contes magyares” - ott szerepel Szabó Dezső néhány műfordítása is. Mikszáth Kálmánnak „Az apró füvek”, „Az apró gentry és a nép”, valamint Jókai Mórnak „Én is lehettem volna az” című írását fordította franciára.

    

Nagy nyelvészeti sikert hozott Szabó Dezsőnek az 1904-es esztendő. Megnyerte az egyetemi pályadíjat. Műve megjelent a Nyelvtudományi Közleményekben „A vogul szóképzés” címmel (1904). Szabó Dezső még harmincöt év múlva is büszke volt erre a munkájára. Önéletrajzában némi nosztalgiával ír a régi tudományos munkáról:

    

„Bár már rég száz sztratoszféra távolságban vagyok minden vogulságtól, ebben a dolgozatomban van egy szép alapos nyelvészeti levezetés, melyet ma sem szégyellek, s melyet az egyetemen ma is tanítanak. Kimutatom, a vogul nyelv segélyével, hogy a magyar – ni főnévi igenévképző (enni, inni) azonos a Dunántúl és a Székelyföld némely részén használatos – ni helyraggal (papni megyek).”

    

A mű értékét az is mutatja, hogy még jóval később is többen hivatkoztak rá. Nagy Péter, a Szabó Dezső monográfia írója így vélekedik róla: „Ez a tanulmány valóban elsőrangú nyelvtudós munkája, s az azóta eltelt több mint félévszázad sem tudta elmosni érdemét: aki a vogul nyelv szerkezetével behatóan akar foglalkozni, annak ehhez a munkához is feltétlenül hozzá kell nyúlnia.”

    

Az Akadémiától megkapta ezért a munkáért az igen rangos Sámuel-jutalmat. Ezután nagy energiával fogott hozzá a finnugor mondattan kidolgozásához. Már szépen előrehaladt ebben a munkában, amikor egyéves ösztöndíjat kapott Párizsba, ahol érdeklődése inkább az irodalom, a politika és az államtan felé fordult. Nyelvészeti munkásságát többé nem folytatta.

 

 

Édes Anyanyelvünk III. évfolyam 2. szám. 1981. április-június.

 

 

 

[Budai Balogh Sándor: „MEGTÖRÖM A VILLÁMOKAT”
– Tanulmányok, írások Szabó Dezsőről (20- 21.o.);
Püski – Magyar Líra Bt. - Budapest, 2004.]