Szabó Dezső: 
Moziban

 

Egy nagy vigasztalás van az én citta dolentémban: egy öreg, nagy rozoga ház és benne a mozi. Képtelenségek, messzeségek, drukkoltató nagy kergetések, beh szeretlek titeket. És az a nagy felcsörgő gyermekkacagás, mely új illúzióban fürdeti lelked minden csücskét. Megvallom, a mozit nagyobb dolognak tartom a parlamentnél, a monarchia Balkán-politikájánál, a nyugdíjtörvénynél, Pavliknál, mert:

1. Újraéleszti a mesét, a fantasztikus lehetetlenségeket s így az ősember nagy vigasztalásait teszi újra lehetővé. Ezért a Mozi tartsa kötelességének, hogy népmeséket adjon betűről betűre.

2. Hatalmas szociális propaganda; ha egyszer megtanulnak élni vele.

3. Az embert egy ülő helyében megsétáltatja az egész világon s így elősegíti a citoyen du monde lélek kialakulását.

4. A legdemokratikusabb esztétikai élvezet, hol a naccsága egy szepegésben, egy kacagásban randevúzik a konyhaszolgálóval.

És végül szeretem, mert gyermekké tesz s számomra ez az élhetés egyetlen formája.

 

1912. 24. szám