Szabó Dezső:
Das Hermann-Bahr-Buch

Berlin. Fischer. 1913. 1 M.

 

Bahr önéletrajzában ezt mondja: Ich habe später oft im stillen lachen müssen, wenn ich, meines Stils wegen oder auch der äusseren Haltung meiner Stücke wegen, gern des Französelns bezichtigt wurde. Ich wusste besser, woher ich das habe: die Kirchen des barochen Stadt Salzburg und ihre alten Häuser mit den flachen Dähern... sind daran schuld, die haben meinen oberösterreichischen Sinn welsch ausgeprägt. - Ez lehet egy dédelgetett szubjektív érzés, s lehet, hogy a Salzburgba átszűrődő Itália adta meg Bahrnak a hajlandóságot a francia sajátságok befogadására, de bizonyos, hogy azok közé a modern német írók közé tartozott, akik a francia szellem igen sok - s éppen a némettel ellentétes - sajátságát haszonnal tették magukévá. Egyáltalában az utolsó évtizedekben igen érdekes szellemi cserék történtek a két nemzet között, mely politikában inkább csak az ökleit mutatja egymásnak. A francia egyetemet, filológiát, történelmi kutatást, részben a filozófiát is elárasztotta a német módszer, német alaposság, és igen sokszor a céltalan adatgyűjtés és pedantéria. Viszont az új irodalomban különösen a líra és esszéirodalom minden értékes alkotóján és alkotásán megérzik a francia szellem hatása. Bahr ahhoz a generációhoz tartozik, mely a nyolcvanas években Barbey D'Aurévilly, Villies de l'Isle-Adam, Mallarmé s később a szimbolizmus hatása alatt erős reakciót kezdett a naturalizmus ellen, melyet Bahr Zwischenaktnak nevez, mintha az egész embertörténet nem Zwischenaktok egymásbafolyása volna. Bahr nem elsőrendű szellem, nem is mindig mély, nem is ad mindig újat, de mindig ötletes, bátor és gondolatra serkentő. Leginkább Barbey d'Aurévillyhez, a francia irodalom nagyszerű Simonyi óbesteréhez hasonlít, de jóval kisebb méretű. Néha felületes és néha monstruózusan elszólja magát, pl. Verlaineről azt mondja: Unter dem Volke ist er gestorben, im Volke wird er leben! (A felkiáltójelet én ijedtem oda.) - E könyv Bahr önéletrajzát és egész kritikai működésének keresztmetszetét adja 318 sűrűn nyomtatott oldalra terjedő szemelvényekben, és alkalmas arra, hogy a szellemes osztrák írót mindenkivel megszerettesse.


(Megjelent: NYUGAT, 1913./15. szám)