Szabó Dezső:
Darrell Figgis
: Shakespeare

 

A study. London. Dent. 1911. 8 sh.

A beláthatatlan Shakespeare-irodalom egyik utolsó nagyobb terméke, szerzője egyike a jelenkori angol esztétikai irodalom legismertebb neveinek. Az életrajz, amit ad, igen sok helyen polémikus, oly kérdések hosszas feszegetésével is foglalkozik, melyek csak a specialistát érdeklik, ha érdeklik. Nem igen alkalmas arra, hogy Shakespeare-ről és koráról teljes képet adjon olyannak, ki életrajza irodalmával nem ismeretes.

Sokkal nagyobb érdeke van a többi fejezeteknek: (His stage, His craft, His art, His Thought, His personality). Érdekes, hogy védi meg Shakespeare-t Ben Jonson és igen sok mások olyas vádjai ellen, hogy Sh. csak vad zseni volt, kiből buján nőtt a szépség és a képtelenség, de nem volt céltudatos művész, tanulatlan volt, nem volt építész, nem volt: craftman. (Ben Jonson elmondja, hogy egy ízben a színészek dicsekedtek előtte, hogy Sh. kéziratán soha sincs javítás, vagy törlés és erre ő kifakadt: bár törölne néha ezer sort is! És a szegény Ben Jonson panaszkodik, hogy ezt irigységnek, lebecsülésnek értették, pedig ő éppúgy imádja Sh.-t, mint bárki és éppen ezért fájnak a hibái neki. A nagy erudiciójú, klasszikus hajlamú Ben Jonsont - hatalmas intelligenciája dacára - megijesztették a merész zseni újításai. A régi vita a zseni és a szabály között.)

Darell Figgis kimutatja, hogy a shakespeare-i őserdőt milyen tudatos, kicsinyekben és nagyokban célra néző erő termi, szóval, hogy Sh. craftman is: kitűnően érti művészete mesterségét is. Hogy mily mesteri újítást hozott céljainak megfelelőleg a dráma belső szerkezetébe. És igen érdekesen hasonlítja össze ezt a belső konstrukciót a görög és az ibseni drámáéval.

Amit legjobban szeretek fejtegetéseiben: a Sh.-i drámát nem úgy elemzi, ahogy a könyvben van, jó vastag kötéssel az élet és a mű közt. Hanem, ahogy létrejött kora színpadán: a szerző, a közönség, az előadót a színpadi külsőségek életfeltételei között.

 

(Megjelent: NYUGAT, 1912./19. szám)